Öt hónap után végre találtam munkát. Persze csak egy hónapra, és semmi világmegváltási feladat nincs a munkakörömbe leírva, szóval nyugdíjas munka.
Annyi a szépséghiba, hogy délutáni munka, de kicsivel több konyhapénzért ennyit bevállalok. Így kőcért nem tudok menni, max. az ukázt tudom kiadni mind az óvónőnknek, mind a gyerekbegyűjtőnek.
Makka beadva, faliújságra ránézek, és ledöbbenek!
Anyák napi műsor délután 16 órakor! kezdődik. Oké, hogy szombaton, de akkor is.
Persze első felindulásomban magamba zuhantam, hogy már megint lemaradok a gyerek előadásáról (pedig lesz, mert súgva szavalni kezdett az este) és mindez azért, mert végre dolgozom. (óvást nyújtanék be!)
Aztán meg azon morogtam, hogy ki az a mai rohanó világunkban robotoló anya, aki 3 óra magasságában feláll, mondván megy a magzatja óvodai ünnepségére? Ezt az "átkosban" (vagy hogy híjják a népek), lazán meg lehetett tenni, de most? Tavalyi munkahelyemen ott haraptak volna keresztbe, ahol a legvastagabb vagyok. (nem Ypszire gondoltam)
És mivel önértékelési problémáim vannak, hát persze, hogy belelovaltam magamat a rossz anya kategóriába.
Ja és mire odaérek, még a legrosszabbul sikerült sütiket is felfalják kínjukban a népek.
Folyamodványa az esetnek
Bitang lazán benéztem a témát, nem szombat, hanem szerda, de a többi stimmel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.