Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Ott folytatom, hogy állatkertből haza, gyors evés, aztán Makka apjának fogadása, még egy gyors ejtőzés és utána kapkodva indulás.
Háromnegyedre értem oda, ahol két lány tanakodott a bejutásról, végül beléptek és én inkább árnyékot játszottam. Lementek a lépcsőn - még mindig árnyék vagyok, bár már erősen kétkedve, hogy jó helyre jöttem utánuk - megláttam egy kiírást és egy asztalt mindenféle kiadvánnyal és pénzesdobozzal. Beálltam a sorba - hátha nem hajtanak el - és csak lestem, hogy eddig mennyire jól megy minden. Mikor mondtam, hogy csak egy jegyet szeretnék, és adtam a 600 Ft-ot, a lányka igen nézett, mondván ez kevés. Próbáltam mutatni a kitűzött papírlapra, hogy ott 600 Ft van kiírva, nem hatotta meg, inkább elmagyarázta, hogy az a filmklub előadásokra szól. Jaaaaa! Akkor irány a bankautomata!
Kisebb közjáték egy hajléktalannal, aki a bankautomatákhoz ette be magát, majd vissza! És mindezt 5 perc alatt! Leértem, kifizettem a maradékot, és bementem helyet foglalni. 3. sor széle - vagy közepe, nézőpont kérdése - majd kimentem, hogy a kabátomat felakaszam. Ekkor találkoztam Szöszke Nagyival, aki édes volt, mint mindig, majd bevonult helyet keresni, addig elfoglaltam magamat a mosdóban.
Mikor bementem a helyemre, Szöszke Nagyi mellettem ült, és nagyon örült, hogy mellém került. Aztán beszélgettünk a csütörtöki előadásról.
Már kezdődött a filmvetítés mikor befejeztük a nevetgélést.
A film megint megfogott, elbűvölt és egyéb elképesztő módon hatott rám, de lehet, hogy csak az utána következő beszélgetést vártam ennyire.
A filmet nem tudom, ki hányszor látta, de a közönség nagyon jól fogadta, jobban, mint a múltkori filmvetítésnél.
A film után rövid szünet, ekkor körbe néztem, mert sokan elindultak kifelé, hátha látok ismerőst, de tévedtem. Mikor előrefordultam, próbáltam olvasgatni, könnyed esti olvasmányomból, mikor mellettem eljött Ideál. (Semmi finom illat, ebből óvás lesz!) Szépen elkezdett pakolgatni a kint álló asztalon, majd megfordult és igen morcos feje volt! Szöszke Nagyi is visszatért, és újból neki kezdtünk a beszélgetésnek, nagyokat vigyorogva a történeteken. (Néha azért Ideál felé sandítottam, elvégre nem a cukrászdában ücsörgök a "lyányokkal")
Rövid bevezető után (ezalatt Ideál rájött, hogy nem lesz kényelmes ücsörgés, így gyorsan megfordította a széket, és előre sétált a "színpad" szélére), mindjárt kezdődött egy rövid nyafogás, hogy a mikrofont sem a moderátor, sem Ideál nem szereti.
No, és itt meg leszek lőve, mert csak foszlányok maradtak meg a beszélgetésből. A lényeg, hogy mind a film keletkezéséről, magáról az íróról volt szó. A kérdések, melyeket a nézők tettek fel, szintén evvel a témával kapcsolatban. Ja, illetve a filmet megelőző estről is volt szó. Meg arról, hogy lesz új est + kiadásra kerül a kimaradt részeket is tartalmazó dvd.
Annyi még megmaradt, hogy Ideál közölte, hogy lassan betölti az író korát, de ahhoz még híznia kell (itt aranyosan megsimogatta a pocakját).
Annyi változás volt Ideál viselkedésében, hogy idővel feloldodott, így néha hosszabbnak tűnő nézést is kaptam.
A végén, mikor mki indult kifelé, egy házaspár szóval tartotta Ideált, így tétován ácsorogni kezdtem a helyemen, aztán kimentem a kabátomért, a házaspár még mindig szóval tartotta. Mikor visszatértem, Ideál a férj mellett nézett rám, és karbafonta a kezét, addigra már Szöszke Nagyi is ott álldogált a moderátor mellett, így az első széksoroknál megálltam egy idős úr mellett. Ideál nagyon koncentrált a házaspár mondandójára, így még véletlenül sem nézett rám. Ekkor gondoltam egyet és nagy merészen Szöszke Nagyi mögé beálltam, ahol kicsivel később elkértem tőle az egyik könyvet, amit az előbb tanulmányozott.
Móricz: Árvácskája volt, benne a tulajdonos címével és nevével. (Mikor megszagoltam a könyvet, semmi "várt" ódon könyv illata nem volt)
Moderátor ekkor rámnézett és béna mosolyomat látva kicsit odébbállt, hogy én is beférjek a körbe. A házaspár ekkor elköszönt és elindultak kifelé. Ideál nyafogni kezdett, hogy neki rohannia kell, moderátor már kapcsolt is, hogy ja, előadása lesz, így mki oszolni kezdett. Szöszke Nagyi még visszalépett egy könyvvel a kezében, és azt Ideálnak adta, aki nem nagyon akarta elfogadni, végül mégis nála maradt, + kapott egy zacskónyi könyvet.
Vettem a sálamat, aztán a kabátomat és indultam kifelé, ahol Szöszke Nagyi picit nógatott, de mentem magamtól is, mert Ő is jött már kifelé. Mikor a lépcsőn mentem felfelé, Ideál jött fel a moderátorral, aztán a belső ajtónál sikerült kicsit gyorsabbnak lennem, így becsuktam előttük, de a külső ajtót már az Ő kezébe adtam. (zavaromban azt se tudtam, hogy hova figyeljek, mert nem akartam semmilyen sérülést összeszedni, de azért bunkónak sem látszani.... annyira)
Kint szép lassan sétálgattam, közben begombolva a kabátomat, aztán mikor átmenni készültem az úttesten, visszanéztem - hogy nem jön-e autó - és Ideál az úttesten ácsorgott és a moderátorral beszélgetett. Aztán átment ő is a túloldalra. Egyszer visszanéztem, addigra már Ideál bezárkozott magába, így hiába mentem lassan, közben a házak homlokzatát nézve (egyik-másik tényleg gyönyörű), mikor visszanéztem eltűnt!
Kissé lekonyultam ettől, vagyis nem kicsit, és igen magamba zuhanva mentem haza!
 

Madmartigen végre engedélyt kapott, hogy unokahúgát elhozhassa az Állatkertbe. DF-nek be nem állt a szája egész úton, aztán bejutottunk a Kertbe. És ott egyre kevesebbszer hallottuk a hangját, max. ha nevetett.
Makka mindjárt úgy indított, hogy perecet kereste rajtam, aztán azzal szereltem le, hogy majd bent megkapja. Még csak Vízműves tollat szereztünk, meg láttunk két vadkacsa gácsért, mikor Makka újból követelezni kezdett. Ekkor vettem nekik perecet, aztán megnéztünk a bivalyt, majd az elefántot. Végül bementünk az Elefántházba, aztán sodródtunk tovább, be az új afrikai kifutókhoz, ahol a kis orrszarvút mindkét kőc nagyon érdekesnek és aranyosnak találta. Végül eljutottunk a zsiráfokhoz. (kb. alig egy fél órája voltunk bent, mikor már Madmartigennek le kellett jelentkeznie, hogy DF még él és nincsen semmi baja)
Na szóval, zsiráfok! Hős voltam, mert meg mertem etetni az egyiket zoocsemegével.

Madmartigen ellőtt pár fotót erről a cselekedetemről. Nagy vigyorogva megnéztem, hogy sarjam mit csinál, hát... áll a falhoz szorultan és hatalmas kék szemekkel mered a zsiráfra, két kézzel szorongatva az almáját.
Ilyen gyönyörű szempillákat rég nem láttam:
 

Sikeresen megmásztuk a sziklákat is, egy teraszos részen a kőcök keményen rám hozták a frászt. Lejtős részen nekiállnak rohanni! :D Egy padkát találva leültem, erre a lánykák is mindjárt bújócskázni kezdtek a falnál található mélyedésnél. Gyors fényképezkedés, lányokról külön kép is. Madmartigen már az óváson gondolkodott, mert akárhányszor Makkáról próbált képet csinálni, mindig a kőc bekomolyodott, addig meg csak akkor volt bőr a fogán, mikor épp orrot töröltem neki.
Leértünk épségben, tovább a majomházhoz, ahol sikerült a kiskorúaknak mindjárt képet bontaniuk. Próbáltam a nagy embertömeget úgy túl élni, hogy a kirakott szövegeket olvasgattam, így pl. megtudtam, hogy 5 cm-es acélüveg védi a gorillákat az emberektől. Ezt tudattam Madmartigennel is, aki szintén meglepődött ezen információtól. Továbbhaladtunkban betértünk a mosdóba, ahova - régi emlékeim miatt - inkább nem mentem volna, de kőcök győztek. Mit ne mondjak *5-ös a kivitelezőnek, és a takarítószemélyzetnek!
Megtaláltuk végre a tigriseket is, akik legnagyobb meglepetésemre épp sziesztáztak, így lányok egymással versengve nevetgélve "próbálták" felkelteni a lusta macskákat.

Mikor végre sikerült kiterelni őket a kisházból mindjárt megnéztük a medvéket is, amiket először nem is vettek észre, mert annyira hátul voltak. A "sétányon" Makka elindult egy fényképezkedésre alkalmas részre, utána meglátta, hogy ott is lehet állatot látni, hát irány arra! Mki ment utána és ott is medvék voltak. Persze nekem mindjárt a szöveget kellett olvasnom! :D
Madmartigen nagy beszólása a Pákász-tanyára: Paraszt-tanya. :D Melléolvasását azzal magyarázta, hogy messze volt! 8-)
Megnéztük a mosómedvéket, vidrákat, a bagolyvárba nem engedtük fel a kőcöket, de ők ettől még felmásztak, a farkasokból csak két fület láttam.
A végére kicsit megcsúsztunk, így kapkodásba csaptunk át, de ennek ellenére láttunk 4 napos kétpupú tevét, aki édesen elnyúlva pihent, meg alig párórás egypupú tevét, aki még csapzott volt a magzatvíztől, anyja ott állt őrzően mellette (mikor visszjöttünk a falunézésből, akkor már feküdt az anya is, mögötte meg a méhlepény). Hatalmas tömeg állt ott, egész csendben, mi inkább megnéztük addig a falurészt. Ahol támadás ért!

 
Szerintem a táskám tetszett neki ennyire, nem is a benne lévő zoocsemege. De hogy a két kőc így asszisztál neki! (Makka ott rózsaszínül DF mellett!)
Ja, ahhoz képest, hogy Madmartigen a röhögéstől alig látott, egész jó kép lett az elkövetésről. ;)
Még bejutottunk az Aquáriumba is, ahol a kialakított rovarbemutatóról mi már rohantunk volna ki, lánykák meg hangosan követelték, hogy menjünk még egy kört!
A tengeri halak bemutatója viszont mindegyikünket elképesztette! Ennyi színt, formát, alakzatot még ennyire algás üvegen keresztül is lenyügöző volt!
Indulás haza, mi már fáradtunk, mikor Madmartigen meglepte őket egy-egy zsákbamacskával. Nagyon tetszett nekik!... Mármint amit kaptak!
Aztán tényleg haza, mert nekem további programom volt, és Makkát is jött meglátogatni az apja! (de ez már egy másik történet;) )
 

Egész nap azon görcsöltem, hogy a gyomrom hogyan fogja bírni azt a másfél órás elfoglaltságot, amit magamnak már megígértem jó egy hónapja. Hááááát... nagyon nem akarta az igazat, pedig még diétáztam is, meg még a svédcseppet is bevetettem kétségbe esésembe. No mindegy!
Szokásos vad készülődés, és fejben számolás, hogy most nagyon kell kapkodnom, hogy beesek. Neccesen, de sikerült, de a jegyirodába úgy mentem, hogy ha még nem kezdödött el, akkor szeretnék még egy jegyet. Ügyelő mondta, hogy még éppen, de igyekezzem.
Kabátomat úgy adtam be, hogy utánam szóltak, hogy azért a kabátot adjam be, ha már szóltam, hogy szeretném igénybe venni a szolgáltatást. Nagy fék! Vissza, kabát bead! (szemem sarkából meg látom, hogy Ideál az üvegajtón túl és várja, hogy szünjön a járkálás. Még kint beszélget két lány, akkor még van idő egy gyors mosdóra. Kijövök, még mindig semmi változás. Ezért rohantam?
Helyemre mennék, de ülnek már ott. Mikor felmászom a helyemre, akkor a lányka odébbcsúszik a helyére, aztán továbbolvas. Oldalra nézve látom, hogy jött egy újabb adag néző, és végül Ideál. Helyremászik, aztán mindjárt kis is szúr. Mellettem ülő lányka gondolt egyet és gyorsan lemászott a jegyszedőkhöz, aztán beült a másik oldal első sorába. (Vhogy meg tudom érteni)
Amíg vártunk, hogy kezdödjön, hallgattam a mögöttem ülőket + néztem Ideált, aki, mint egy nagymacska nyújtózkodott, és nézelődött kifelé. Ja, és újabb mozdulatsort talált ki: minden nyújtozásnál a tenyerét is nyitogatta, így tűnt, mint vmi magán kódolású jelelés.
Aztán belecsapott a lecsóba. Most volt benne vmi vadság, vmi düh. Ja, és kevesebb sírás!
Viszont amilyen jól kezdtük a kinézéseket, a végére úgy fogyott el, talán az is közrejátszott, hogy a felénél elkalandoztam, mert a mellőlem elülő lányka az első sorban hihetetlen rajongással kevert vigyorgást adott elő (gondolom az is betett neki, hogy Ophélia részt megkapta). Így  néha a megrökönyödés és az attól való félelem, hogy Ideál előnyben részesíti ezt a fajta imádatot, sűrűn néztem arra felé. Mondanom se kell, ettől megborult nálam az előadás folyamata. Kaptam ám szép kinézéseket, de a végére, mint már írtam, elfogyott.
Előadás végén, gyorsan "meghalt", aztán csak tapsikolás, és mikor már 3x-ra rohant vissza, felállt a színpadra és a fény elment. Mi tapsikoltunk tovább, közben már ment a röhögcsélés, aztán fény vissza és Ő is elnevette magát. Mikor kifelé rohangált, mindig vmit kérdezett az ügyelőtől, aztán rohant vissza. (érdekes)
Mikor lemásztam a helyemről, akkor ment el előttem a "rajongó" lányka, igen lehajtott fejjel (egyébként erősen emlékeztetett egy ismerősre, aki Skóciába ment tanulni) köszönte meg, hogy előreengedtem.
Lerendeztem a kabátomat, aztán találkoztam két sorstárssal, és velük beszélgettem, közben nagyon azon gondolkodtam, hogy hogyan rázzam le magamról őket. Sikerült. Gyorsan hátramentem, aztán csak vártam, vártam, vártam. Már minden bolt kirakatát megnéztem, még mindig vártam, végül elővettem könnyed esti olvasmányomat, és olvasgattam, aztán 2x megnéztem, hogy még itt van-e a kocsija, utána visszamentem, aztán a végén már nem volt merszem az utcába visszamenni, így lakáshirdetéseket nézegettem, aztán akkor megjelent a sarkon! Talán két másodpercig rámnézett és én meglepetésemben semmit se tudtam csinálni, így ment azon az oldalon tovább, megelőzött két nőt és csak ment nagy komolyan előre. (Igen, mentem a másik oldalon vele párhuzamosan)
Sarkon, kicsit elfordult és úgy ment át a kocsijához, én is mentem át a másik oldalra, ő már addigra a csomagtartóba pakolt be, aztán beszállt, így elfordultam és mentem előre közben a házak homlokzatát néztem. Mellettem elment, de mivel nem nézett felém és semmi extra, hát hátraarc és mentem a metróhoz.

Akkor most megint sértödés lesz?

 

Esti szeánsz közepén tartunk, mikor mesekönyv a kezemben és vmi eszembe jutott, mire felszisszentem. Makka meg csak kérdezi, hogy mi bajom. Végül csak annyit mondtam:
- Vmit elfelejtettem!
- Mit? Színházba menni?
 

Március 15-én este a MÜPÁ-ból volt tv-közvetítés. Makka rápillant a képernyőre, meglát egy hatalmas kokárdát, mint díszítést.
- Jajj, kapcsoljunk el, nem akarok kokárdát hallgatni!

Hétfő reggel, fésülködés. A szemébe lóg már a fufruja. Nagy komolyan megjegyzi:
- Anya, ha ezek a hajak a szemembe fognak lógni, feltételezhetőleg meg fogok őrülni!

Korai kelés. Ööö... fél órás késéssel. Enyhe kapkodással megfűszerezve - még szép! Jó ütembe elértünk a Közvágóhídra. Jegyvétel, majd felmásztunk a Hévre. Makka mindjárt az ölembe ült, kijelentve, hogy nem lát. Elindultunk. Tökölön telefonáltam Giginek, hogy indulhat értünk. Aztán csak zötyögtünk kb. még jó 15 percet, mire leszálltunk. Ennyit a rövid megállós elgondolásaimról! :(
Elszálltunk, és vártunk...vártunk... és még mindig vártunk. Közben hihetetlen szél fújt, tehát gyerekre kapucni, aztán már a kesztyű is bejátszott, de csak az egyik kezére jutott. Végre jött egy nagy piros autó. (nem, nem a tűzoltók jöttek!) Gigi szabadkozott a késés miatt, aztán indulás.
Pikk-pakkra megérkeztünk a házhoz, hol a legkisebb a nagymama és élettárs felügyeletére volt bízva. Gyors helycsere a nappaliban, aztán indulhatott a buli! (megjegyzem, hogy Makkának úgy harangoztam be, hogy bulizni megyünk, egész úton azon aggodott, hogy lemarad a buli elejéről :DDD)
Marci-fiú (hatalmas kék szemekkel, selymes-szöszke hajjal, 6 fogúan - kell ennél több az olvadáshoz?) szerény szókinccsel kommentálta az eseményeket, aztán lazán megmutatta, hogy a logikai játékokkal mennyire el tud szórakozni még ő is. (15 hónapos)
Kölköket próbáltuk leszerelni "Malacka a hős" dvd-del, de csak Marci merevedett meg a képernyő előtt, amíg ének volt. Utána inkább a kandallót próbálta kalapálni egy üveg pohárral. (no asszem itt szabadul el mindenki képzelete, hogy milyen nyanyák is vagyunk, hogy ilyet engedünk, de ez csak villanás volt, egyébként a kőcök jól viselkedték és nem rontottak-bontottak)
Aztán megérkezett az óvodából Bálint is, és onnan beindult a buli, de tényleg. Marci mindjárt megmutatta, hogy a bátyót mennyire imádja, mert mindenhol ott volt és tevékenyen részt vett a mulatságban. Egészen odáig jutva a játékban, hogy mindhárman együtt játszottak.... kb. 2 percig.
Aztán Makka evett egy kevés derelyét (jé, a gyerek ezt is megeszi!), aztán Bálint elvonult a lánnyal a szobájába. (No, itt kérdeztem meg Gigit, hogy "most szobára mentek?") Mi meg bevonultunk Marci szobájába beszélgetni, és közben hallgatni, hogy a másik szobában a kőcök hogy tombolnak. Egyszer benéztünk, egészséges csatatér volt kialakulóban. Aztán Marci elment aludni, mehettem a nagyokhoz felvigyázni. Gigi visszatért, erre a srácok tüntetőleg átvonultak Marci szobájába, és idő után Bálint percenként jelent meg, hogy Makkának is hozott turó rudit, de kellene egy kis segítség a kibontásnál.
3 előtt 10 perccel Gigi megkérdezte, hogy mikor szeretnék menni, mondtam, hogy vagy 15:25-sel, vagy fél 5-sel. Előbbi lett, de igen necces volt, mert hát mikor jöjjünk bele megint a pofázásba?! Indulás előtt 10 perccel. (jellemző)
20-kor elindultunk, és pont úgy érkeztünk meg, hogy míg átbukdácsoltunk a síneken, már jött is a hév.
Tököl környékén már jött is a "nagy kalauz", vettem jegyet, aztán meg kérdeztem tőle, hogy bemegy-e a Vágóhídig. Mondja, bemegy! Oké!
Harasztin azért mégis át kellett szállnunk! (naprakész a bácsi!) De addig a szántóföldön (Makka ragaszkodott hozzá, hogy "szántó-vető"-höz) szóval ott, láttunk őzeket menekülni, aztán nyulakat, meg egy ragadozó madarat "lebegve" vadászni, utána lovakat, meg kutyákat és szárcsákat. Utóbbikat a Kis-Duna ágban.
Leszálltunk, átszálltunk és irány Pest. Elég jó idővel hazaértünk, aztán ettem egy keveset, bambultam ki a fejemből, utána nekiálltam készülődni.
Persze megint késve.... áááá! Sebaj! Félre ígértem magamat, hogy akkor meglátogatjuk a pálinkázóhelyet is. Ja, csak közben vhogy a bkv erről nem értesült, így várhattam vmi járművet, ami engem elrepít a tetthelyre.
Ferenciekről való átrohanásom közben megállítottam, hogy a magassarkú csizmában jobban tudok "rohanni" a sétálóutcában lepakolt köveken, mint az imádott kis cipőmben. (min. 7x bicsaklik meg a bokám + az apró)
51-re beestem, mert ráadásul még a parkolóban vmi futóverseny pályának is beillő piros-fehér szalaggal elkerített részek voltak, tehát kerülhettem. Gyors telefon, A. mégis merre kószál. Lerakom, már jön! Oké, akkor gyorsan átadtam neki a nálam levő kincseket (főleg a házi szaláminak örült a drága), aztán megkaptam egy nagy kék ajándékzacskót. Ja, meg a tartalmát. Csini doboz, finoman megkinálva csokikkal. Hmmmmmmmmm!
Bementünk, aztán már másztunk is a helyünkre. Persze A. mindjárt morgott, hogy miért az erkélyre kerültünk, mert ott nem fér el.
Gyors beszélgetés, aztán már a színpadra kellett figyelni, mert kezdödött a takarítás.
Oké, hogy közhelynek számít már, hogy minden előadás mindig más, de ez most még nekem is más volt, mert még Fiona is vhogy sokkal hevesebb volt, feszültebb volt. Akkorát vágott a kanállal az asztalra, hogy csak lestem! Ideálról már nem is beszélve! Amit müvelt, azt még a monodrámában is sok lett volna. Aztán felnézett. Így nekem maradt a gondolkodás a felvonás végéig. "te is szabad vagy, én is szabad vagyok..."
Szünetben villámgyors eltűnésem a mosdó felé, majd A.-t kerestem, végül szervezkedtem, hogy máshova üljünk. A. csendben megjegyezte, hogy Ideál megtalált már, most már jó. Mondtam, hogy pont azért!
Végül beültünk a 7. sor szélére! Második felvonás kezdetén Ideál kijön, felénk kinéz, majd felnéz a volt helyünkre. (csendes mosoly részemről) Aztán még párszor kinézett, de nem volt meggyőző.
Szünetben találkoztam Bárkába átigazoltal, és beszélgettünk az "ajtóban", vigyorogva mutattam, hogy cukorka mellett van még szaloncukrom is!

Aztán beültünk a helyünkre. No itt nagyon nem bírtam magammal, de közben eszembe jutott, hogy már a függönyre is lehet koncentrálni, mert nem sokára Ideál belibben.
Függöny fel és tényleg ott ült kalappal játszva. Aztán csak néztem, hogy milyen kis rafkósan néz ki felénk.
Közben a házmesternek volt egy beszólása, aminek volt egy enyhe visszhangja a nézőtérről. No itt már tényleg nem bírtam magammal! Ott vigyorogtam, mint a mérgezett egér. Persze Ideál mindig ekkor nézett ki, meg is lepődött.
A vége felé Ideál beszólt: "... majd a sarkon veszek neked vmi olcsó ruhát..." és közben mereven nézett ki felénk.
No a taps! :D
Ideál jött ki, mikor zavarodottan ránéztem A.-ra, hogy most ez a mondat mit is jelentett. Ő se tudta. Tapsikoltunk tovább. Ideál meg csak lesett kifelé. (később mondta A. hogy a mellette ülő fiatal srác egyszer még ránk is nézett, mikor Ideál felénk nézett, hogy mégis kik lehetünk, hogy ennyiszer részesülünk figyelemben)
Gyorsan szereztem kabátot, majd A.-t is elláttam. Kimentünk, és ott ácsorogtunk, már jöttek a zenészek, aztán A. magánszámba kezdett, először csak a kis rusztjét mutatta meg - csizmába bújtatva - aztán meg, kérésemre lassítva ment. Erre még egy pasi is eltátotta a száját, főleg, hogy én is csak széles vigyorral tudtam mellette menni. Mikor visszanéztem a pasi akkor mutatta meg az anyjának(?), hogy mi ketten hogy közlekedünk.
Aztán jött Ideál is, lebegő sállal a nyakában. Az oszlopok mentén ment, kicsit behúzva a nyakát. Néztem visszafelé, közben A. olyanokat mondott, hogy "hol is parkolunk, hova is raktuk a kocsit?" Persze csak vigyorogni tudtam, főleg, hogy hiába álltunk a sarkon, A. elindult a kis utcában. Mire visszafordultam, Ideál már átment a túloldalra és ment tovább az oszlopok között. Nem mentünk utána, mondván, úgyis ott fog kijönni mellettünk. Így lassú séta a másik sarokig, aztán boltok kirakatát bámultuk, közben beszélgettünk és kezdtem megfagyni. (ja, mert szoknyában voltam) Ideál meg nem jött felénk. Inkább került egy hatalmasat, semmint előttünk jöjjön el.
Mikor erre rájöttünk, elindultunk M.-hez (elvégre bulizni indultunk), így átsétáltunk a buszmegállóba. Aztán az Alagútnál leszálltunk és már M.-nél is voltunk. Ahol első nekifutásra seggre ültem a csodálkozástól, mert egy nagyon kis csinos lakásba jutottunk be. Ittunk pezsgőt, beszélgettünk, A. nekiállt megkostolni a szalámit, aztán M. is besegített. Mindketten csak áradozni tudtak a szalámiról. Mellette még csipegettünk rágcsákat, és szóba került Ideál is, aztán tovább léptünk más, fontos témára. M. idővel mondta, hogy nem fejeztem be Ideál történetét, mondtam nem fontos!
Egyszerre ketten mondták, hogy De igenis fontos!, szóval meséltem. De nagyon meglepett, hogy két fiatal nő ennyire figyelne másra is.
Végül elindultunk, persze taxival - nagyasszonyokhoz így illik, nem? - Mammutig jutottunk, itt kezdtem gondolkodni, hogy úgy kéne kimászni a kocsiból, hogy ne "villantsak". Sikerült úgy kikászálódnom.
Az első helyre nem mentünk be, mert vmi szülinapi party volt, így mentünk az alagsori helyre. Kabát beadás közben a mellettem álló pasira mosolyogtam. Mire visszamosolygott! Na, ez meglepő!
Bent az első kör megtétele után két pasit láttam, aki szerintem helyes volt. Főleg a második! Ideál fiatal kiadásban! Gyönyörű kék ingben és hozzá frissen mosott hajjal, és huncut, de vadító nézéssel. Összességében olyan hatást keltett, mintha a srác egy angol filmből lépett volna, mint oxfordi diák.
Lányok tequiláztak, nekem maradt a martini. Első adag igen emberes lett: 8 cl. Néztem is egy nagyot! Kicsi táncika, aztán még egy kör a pulthoz, kölyök Ideál is ott volt, kezében egy üveg sör. Újabb táncika, aztán leültünk pihenni, ekkor láttam előttem elmenni a kölyköt. Utána 5 perccel később egy ajtófélfánál állt, kissé belegabalyodva az egyik redőny madzagjába. Matt kapott az alkoholtól! (ejtve)
Végül fél 4-kor elindultam haza, és egy órát utaztam, fagytam meg, mert a büdös bkv nem hangolja össze a járatait.

Eset folyamodványa:
1. Ideálnak igaza volt, elvégre amit művelek, azt lazán úgy is lehet venni, hogy csak játszom. (pedig nem, csak mindig inamba száll a bátorságom)
2. Fél 9-kor már Kőc feltrombitált, hogy ő bizony már enne-mesét nézne, stb.

 

 

Makka eladva, Madmartigen zaklatva, hogy mégis mikor és hova. Első nekifutásra János-hegy lenne az Erzsébet-kilátóval. Csakhát hogy jutunk oda fel? Meg hideg is van. Más tervet!
OKé, akkor át Madmartigenhez és tervezzünk, amíg odaadom a cuccokat neki. "ami jár, az jár, nem?"
Végül gyors döntés, legyen a Vár, és amig Madmartigen készülődik babázhatok a legkisebb unokahúgával. Szép nagy baba, és most már nézelődik is, de még mindig csak nyávogó kismacska hangokat ad ki még a legnagyobb bánatában is.
Indulás végre! Persze mindenhol fújt ám ezerrel a szél, de mi kitartóak voltunk és feljutottunk a hegyre. Közben éhenhalás szélére kerültem, mert úgy indultam el otthonról, hogy nem kajáltam. Mondván csak lesz vhol vmi zsákmányolható élelem.
Persze mire tényleg éhes lettem már a várbusz megállójában álltunk és épp jött a busz. Majd a várban!
Leszálltunk a Korona cukrászda előtt és elindultunk a Sándor Palota irányába. Igen csodálkoztam, hogy egy férfi ilyen erős szélben hogy bír furulyázni, mert nekem a zsebemben is le akart fagyni az ujjam, nem hogy ha kint tartottam.
A kirakodó soron találtam kürtös kalácsot, már épp hagytam magamat befolyásolni a gyomrom által mikor megláttam, hogy mennyi is az annyi! Balra át! Indul tovább!
Végül egészen a Széchenyi Könyvtárig eljutottunk - közben sikeresen kikerültünk egy fényképezkedő épp esküvőjükről megszökött párocskát - majd innen is szinte seggel jöttem ki, mert az infós falon megláttam, hogy mennyi lenne egy évre a beiratkozás. Hinnye!
Visszafelé kikerültük a mátkapárt és kimentünk a Galéria elé. Itt Madmartigen kizavart egy kiugró párkányrészhez és elkövetett rólam egy képet, majd csinált pár képet a kilátásról. Végül két remegés közben én is elővettem a gépemet és kattingattam párat.
Visszafelé közös ismerősről beszéltünk, aki még mindig nem jutott el arra a szintre, hogy felnőtt embernek tudjam tekinteni tettei/megnyilvánulásai után. (de lehet, hogy csak gonosz vagyok!)

Kicsi gépemen kipróbáltam, hogy milyen az, ha felhőket lővök.

Először az automatikus program választással csináltam (ő hívja így magát!), aztán meg panoráma képpel. Hmm!

 Hééééé, hol a lefotózott felhőm?

 Végül megtámadtunk egy boltot, aztán meg egy RétesVárnak nevezett helyet, ahol rétesen kivül - nem, nem várat lehetett kapni - volt még mézeskalács és kenyérlángos is. Utóbbira beneveztünk, aztán irány a Halászbástya.
Szent István lovas szobránál ragadozómadarakkal fényképezkedhetett aki akart, mi ki hagytuk, inkább a tájat fényképeztük és később csak a madarakat.
Persze Madmartigen megint átment erőszakosba és mindjárt fényképezni kezdett, végül - hogy nekem is jó legyen - egy fülkébe álltam fel. És itt többet álltam, mint előtte addig együttvéve! Már épp szóvá tettem, hogy "ennyire nem férek bele, hogy már Feszty-körképet kell készíteni rólam?", mire hagyta, hogy lekászálódjam és megnézem a képeket. Ezen persze nem csak ő vigyorodott el, hanem a mögötte ácsorgó két szöszkeség is.
Tovább kalandoztunk, és megint hoztam a formámat, mert olyan helyre szerettem volna menni, ami most épp le van zárva a nagyközönség elől, mert felújítják. Így a kerítésen keresztül követettem el egy képet.

 

Ja, és sarok nélkül mit ér az élet?

 

Miután a szél elfújt minket a Halászbástyától elindultunk vissza a másik oldalra, hátha megtudjuk, hogy Madmartigen nagy Ideálja merre is lakott, mikor még itt élt. Nem tudtuk meg, hát irány haza, szépen lesétáltunk. (Persze ekkor zsinórban jöttek a buszok) Találtunk kicsi cukrászdát, meg galériát, aztán nem mentünk be a Burgerbe, helyette a Mammutba mentünk, ahol milliónyian voltak. Persze nekem a lépcsőn sikerült elgázolnom egy hajléktalan nőt, mire ő kezdett el szabadkozni, aztán én, végül inkább odébbléptem. Bent mondta Madmartigen, hogy a nő akart még vmit, csak igen határozottan lepattintottam. (pedig még mosolyogtam is, hogy ne legyek annyira nyámnyila)
Kicsit ténferengtünk, aztán irány Újpalota. Persze, hogy ilyenkor 7E jön, így beugrottunk hozzánk, hogy Gizit felkapjuk és őt is átvigyük. 
Kedvenc süteményesünk már zárva volt (könyörgöm még csak 3/4 6 volt, nem 6 óra!), így mentünk a másikba. Szuper! De volt rumos szelet!
Felmentünk, macskáztam, aztán gépbe életet leheltem és feltöltöttem a képeket. Utána Madmartigent kitúrtam a gépe elől és neteztem, amíg ő Gizivel volt elfoglalva és amíg nem kaptam telefont anyámtól, hogy Makka már otthon van.
Otthon nyivákoló Makka várt. (mi van vele?)
 

Óviban, öltözés közben. Az egyik anyuka kérdezi tőlem:
- 4 évesek vagytok?
Mondom: igen, már betöltötte.
Makka közbeszól: Nem... nem, én kitöltöttem.... letöltöttem a négyet. :)

No, Ideál elfelejthet egy újabb szerepet. Pedig ez jól állt neki! Legalábbis az utóbbi pár előadáson nagyon oda tette magát.
Ahhoz képest, hogy Makka előadta a "lehetetlen gyerek - anya nevelési csődje" rögtönzött monodrámáját, elég jó időben sikerült elindulnom.
Mondjuk buszon végighallgattam pár konziból szabadult még nagy önbizalommal rendelkező ifjú titánt, aztán vágta a tetthelyre. Olyat már nem említek, hogy most sikerült kocsit találnom, az viszont meglepett, hogy hatalmas fényárnyban úszott a hely. Először nem is mertem az árkádok alatt elmenni, nehogy belesétáljak vmi felvételbe. INkább a nézők közé vegyültem - már ahogy azt tőlem megszokott módon vagyis az autók között szlalomozva. Nézelődtem, legeltettem a szemeimet az ifjúságon, közben fel-felnéztem arra az ablakra. ;) És igen, szerencsém lett! Kinézett Őideálsága, aztán elfordította a fejét, és nézte a filmkocsin mozgó emberkéket. Majd visszavonult. No ezek után bementem. (elvégre azért most jegyem is van, vagy mi a szösz)
Bent találkoztam egy Bárkába átigazolttal, vele beszélgettem, aztán a mosdó felé találkoztam Tiszamenti lánykával is. A frászt hoztam rá, mert szinte a háta mögé álltam be és csak néztem. Aztán csendben elvonultam.
Lazán előadtam, hogy még az életben nem jártam itt, így a bejutásnál a jegyellenőrző lányka nézett is rám hitetlenkedő szemekkel, aztán az ültető lánykának adtam ugyanezt elő. Ráadásul még pár ismerős nősténnyel is találkoztam, akik rajban közlekednek és mostani szomszédomért vannak oda. (így ha a srác bármi infantilisnek tűnő mozdulatot tett majdnem bakfis felnyihogást produkáltak - pedig már ők is benne vannak a korban)
Végre minden kedves versenyző megérkezett, és beülhettem a helyemre. És elém nem egy nagyon nagy fejű ember ül be? Aki ráadásul még magas is volt, és még a feleségét is elhozta, aki szintén nem a mélynövésűek táborát erősítette. GRRR! Így csak reménykedni tudtam, hogy vmit vagyis Vkit látni fogok és ez kölcsönös lesz.
Végül láttam vmicskét. A lényeget mindenképpen. Pár gyilkos kinézést/odapillantást. Meg kiszólást. Utóbbit most nem értem, de ez nálam nem szempont. ("ne pazaroljam olyanra az időmet, aki arra nem érdemes....") Najó mégis értem. Toll a fülébe!
Szünetben Tiszamenti lányt elkaptam, szent ereklyeként őrzött képeket megmutattam (ennyi örömöm már hadd legyen!) aztán belső mosollyal nyugtáztam, hogy lánykának nagyon tetszik Ideál játéka, ez most nagyon ott van, stb. stb. Végül mondtam, hogy miket találtam a könyvtárban és még mire lehet számítani. (mondjuk egy tőrbefordulás történetét)
Aztán szert tettem egy programfüzetre, amit beülésnél sikerült elsüllyesztenem a (feneketlen) kistáskámba. Mondjuk lánykát kénytelen voltam 50 forint elejéig kirabolni, de úgyis találkozunk, mert a kincseket megmutatom neki 6-án.
Második felvonás, mikor sötétverem van, na ott volt egy érdekes megmoccanás. Ja, a nagyfejű házaspár szünetben elpályázott, így elém normális testalkatú emberek ültek, láttam is onnan mindent! No, folytatom: szóval Ideál bezsákolva, egyszerre sötét lesz, amit kihasználtam és az előttem ülő ffi feje mellett kinéztem. Fény vissza, erre a Drága mit csinál, "benéz az előttem ülő ffi mögé" - legalábbis egy ilyen mozdulatot tett. Lestem is ám! Aztán a végén legörbült a szám, mert bele kerültem a "bosszút állok az egész bagázson" kinézésbe. Naa!
Tapsnál viszont hosszú kinézés, utána meg adta a bankot, bár nem ő kezdte, de aranyos játék alakult ki közte és Fiona között. Kifelé menet Fiona a derekáról levette Ideál kezét (mindig így kiséri ki, mert csúszik a padló a hab miatt), erre visszafelé már úgy jöttek, hogy Ideál karbafüzte a kezét és nem akarta megfogni Fiona kezét. Erre még Malacka is elvigyorodott. Aztán Ideál engedett.
Elég gyorsan sikerült kabátot szereznem, és mire felöltöztem, aztán kijutottam, megfordultam és elképedve láttam, hogy már jön is le a lépcsőn Ideál. Hm! Tényleg verhetetlen ebben a számban.;)
Kijött és már vágtatott is tovább, na jó lépcsőn lépkedve még rámnézett, aztán sehol semmi. Így elindultam utána, aztán kisutcába be és séta a lámpáig. A lámpánál megálltam és vártam, hogy zöld legyen nekem. Közben persze azt néztem mikor jön Ő. Erre nem elbambulok?! Így már csak azt láttam, hogy elmegy mellettem, mereven nézve maga elé.
Zöldnél elindultam sétálva a Nyugati felé - fejszellőztetés céljából. És már megtettem kb. 100 métert, mikor eszembe jutott, hogy "miért is nem intettem le?" - ebből is látszik vásár után okos a paraszt. :D

Sétálunk, egy fekete macska előttünk szalad be egy szabadtéri parkolóba. Makka nézi, majd megjegyzi:
- Itt autók is járnak. De hát akkor elütközhetik őt! :))))

Csütörtök esti Ideál nézés. Alig nekikészülés, elvégre mégiscsak büntiben vagyok, vagy mi a szösz!
Elég hamar odaértem, és igen! kocsit is megtaláltam. (újabb menekülési stratégia kialakulóban Ideálnál) Jegyem is lett, és utána még elintéztem, hogy legközelebb emailben jöjjön a színházi értesítő - ha már környezetvédelem is van - ne postán. Szóval boldogság, mert extra ráadásként megint ugyanoda kaptam helyet, ahova múlt hónapban kaptam. (talán uazokat a kiszólásokat is megkapom, talán)

Előtérben ruhatáros lányokat megleptem anyám gipszben végződő sztorijával, aztán mosdóból jövet találkoztam két régi topicolótárssal. Így velük beszélgettem, aztán megérkezett Állandóhellyel Rendelkező is, és úgy folytattuk tovább a beszélgetést, vagyis a kritikázálását egy beszólásnak Ideál topicján.
Majdnem harminckor még egy gyors mosdó, addig csajok bementek - legalább legyen vki bent is - én meg ismerőst találtam a büfé mellett. Fővilágosító volt az, aki épp telefonált, de legalább felismert. Erre nem akkor jön Ideál?! Meglátott az ajtóban és inkább a sarokba vonult és ott ácsorogva pislogott felém. Telefonálás nem maradt abba, közben jött a nézőtéri felügyelő is, így integetés és indultam a helyemre.
Állandóhellyel Rendelkező már ott foglalta nekem a helyemet, aztán megmutogattam, hogy milyen gyönyörű képekre tettem szert. Újabb nézőhullám jött be a legvégén Ideállal. (mondjuk ha ő is leült volna, akkor sem lett volna teltház, így ment a helyére) Persze felfeküdni is úgy sikerült, hogy mindjárt szem előtt legyek. (szemmel tartjuk a büntetésben levőt :P) Aztán elkezdte, megint vmi öreges fáradtsággal játszva a szerepet, de most semmi vigyorgás nem volt, mint a múlt hónapban. Főleg, hogy csórikám még le is fagyott két helyen, és csak bámultam az ölembe nagy zavaromban.
Hülye kérdés, de mikor hagyja már el a kötést? Mert már 2 hónapja volt a baleset és még mindig fehéren virít a lábán a kötés.
De hiába bünti, azért Ideál odatette magát! 40+/-3 kinézés 90 perc alatt, azért az még mindig nem semmi, nem?!
Kaptam két nagyon részt, szóval még boldog is lehetek. Egyikben porcelánbilit ígér, a másikban meg feltételezi, hogy fázom (hely de kitalálta).
Egyszer meg sikerült, pont akkor megmoccantanom elzsibbadt fenekemet fájdalmas grimasszal a képemen, mikor rámnézett, és csak reménykedni tudok, hogy nem vette magára. (Ő ilyen, még erre is képes)
Tapsikolásnál - ami tőle fura - két befutásnál is kinézett! Nofene!
Kabátszerzés, aztán irány hátra. Végre ki volt világítva a bilibolt kirakata így meg tudtam nézni a kedvenc késtartómat. (mondtam én, hogy bolond vagyok, de az a késtartó tényleg egy remek kreáció) Aztán szemrevételeztem a virágboltot, most, hogy állítólag mindjárt kitör a tavasz milyen dekorációval köszöntik. Hááááát, elég tré lett! Megfordultam és találtam egy antikvitást - anyámat nem találtam meg benne, tehát vagy nagyon nívós bolt, vagy bénák - és ott nézelődtem. És jött! Ő! Vállradobott tescós zacskóval! (ezt elkéne már kobozni tőle, irtó ciki ránézve - szerintem) Én meg?! Megijedtem, hogy most mi lesz? Vmi menekülésszerű izébe csaptam át, így elindultam a kocsija felé. Szép lassan. És csak azt hallom, hogy jön, nem is figyelve a lépte által okozott zajra vágtat a másik oldalon. (végre, végre vágtat, akkor nincs vele nagy baj!!!!) Annyira durcira vette a figurát, hogy inkább átment a túloldalra és onnan oldotta a központi zárat. Aztán bepakolt és tovább nem tudom, mert elmentem mellette. De megint lassan hajtott el. (mi van vele?!)

Makkával az élet nem egyszerű, főleg, ha sétálásról van szó. Mert akkor egyszerűen lehetetlen kirobbantani a lakásból. Végül mégis sikerült. Elindultunk. Megyünk. Már a kedvenc utcánkban vagyunk, ahol a ritmushangszerünk kellemes hangját megint megismerheti a nagyérdemű. Most azért kevesebben kapják fel a fejüket, mint múltkor. Asszem egy olasz diákcsoport bájos vigyorsorozatot enged meg felénk, a hang és látvány együttesére.
Már ugrálunk egy ideje, vagyis egy porcelán- és kristálybolt kirakatát szemléljük és kedves kis játékot játszunk, mikor ismerős kabát-nadrág-táska kombinációt veszek észre. De miért háttal? Ez megoldandó rejtély! (idézet a Tesz-Vesz város c. meséből, csak itt nem jelenik meg bogi a hírmondó bogár) Kisebb csata után sikerül is elindulnunk a rejtély után. Erre a keresett személy eltűnik. (Vajh' miért nem lepődöm meg?!) Sikerült a sarokig eljutnunk, ahol kisebb összetűzésünk akadt újra, mire Makka fennhangon tiltakozott, és utána jópárszor elismételte, hogy neki ez vagy az megfájdult. (Asszem az ujja vagy mije volt az áldozat) Felnézek és Ideál jön velünk szembe, szóval kőcöt ki a szélre és elterelni a figyelmét! Még jó, hogy van egy másik porcelán- és kristálybolt is az utcában, ahol ráadásul még ékszereket is árulnak és ezt a kirakatba is kirakják. Így gyerek mindjárt lemezt vált és kezdi kérdezgetni, hogy hol van a masni? hol van a masni? (mármint kövekkel kirakott kitűző) Látszik, hogy evolucióban vhol lemaradtam, mert hallani hallottam, de a szemem előtt elvonuló Ideált néztem, aki szép hosszan rámnézett, aztán lépett tovább, így a válasz kb. fél perccel később bírtam csak abszolválni, azt is csak a kérdés megismétlése után. Ja, és mire Ideál után néztem, hogy mégis merre lehet, megint eltűnt. (ilyet is csak tőle tűrök el)
Az egészben csak annyi a fura, hogy mikor feltűnt, akkor az utca egyik oldalán ment, már azt hittem, hogy bemegy a legnagyobb ruházati árudába ami az utcában fellelhető, de nem, mert tovább ment. Mikor jött vissza, az utca másik oldalán, mellettünk ment el. Ki érti?!

Érdekesen müködöm, ezt már többször megállapítottam, de a tegnapi nap, na az csúcs volt. Najó, csak egy csúcs.

Szóval ábrándozva-embergyülölve mentem postára, és adtam meg magamat a sorbanállás kényszerének. Ja, kétszer is sorba kellett állnom, elvégre ez még régi posta, szóval nincs ám egy ablaknál minden elintézés!!!
Közben bambulok ki az ablakon és látok egy Ideálhoz hasonló embert beszélgetve menni egy másikkal. (hűűűű de bezavartam) Mindjárt találgatom is, hogy ő-e vagy sem. Aztán sorra kerülök, így semmi sem derül ki.

Postán kivül megyek a kisutcán, mondván irány a könyvtár! És előttem 100 méterre Ideál megy! Szép lassan, ahogy tőle nem szoktam meg! Így futottam, aztán lassítottam, mondván elég hülyén néz ki, ha mögötte lihegek. :D Szóval mögötte jó nagyok lépek (oszt még se híínak Micimackónak), hát nem cseng a telefonja és beszél hosszasan?! No akkor lassítás, és csak megyek utána és nézem a széles hátát, a táskáját és a kezét. (mert az előbb kivette a zsebéből és furán tartja, mintha vkinek fogni szeretné a kezét) Aztán gondoltam egy nagyot! Mivel megelőzni nem lehet csak ha nem borítom fel - egyszemélyes a járda - átmenni a másik oldalra meg lusta voltam, hát kimentem az úttestre és életemet kockáztatva megelőztem, közben csak a hangját hallgattam. (azt, hogy miről beszél nem tudom, de nem is tartozik rám) és mentem tovább a sarokig. (naná, hogy pont most nem jön semmilyen autó, hogy ott lehessen várakozni, máskor meg...) Átmentem, majd a placcra kiérve, kicsit visszavettem a lendületből. Még vissza is fordultam, hogy Ideál jön-e irányomba, vagy - ahogy szokta - eltűnik az első lehetőségnél. Jön "utánam". No akkor séta tovább. Bámészkodva.
Találtam is egy gyönyörű kaput. Kovácsolt vas és hihetetlen szép motivumokkal díszítve. Nálam pont ilyenkor nincs gép!
Megint elértem az utcasarkot, autó már megint nincs sehol, így átmentem a másik oldalra. Ház oldalából visszanéztem, és egy pillanatig elképedtem: Ideál eltűnt. Aztán kiért az egyik oszlop takarásából és igen gyilkossá váló tekintettel nézett felém. Ezen vigyorognom kellett - bocs!
Indultam tovább a kiálló térköveken, hátha... de nem. Így vissza a sarokra, és ott Ideál már jó messzire van, tehát könyvtár várhat, én megyek Ideál után. És séta tovább, persze megint siettem, így pikk-pakkra utolértem. Egy vonalban voltam vele, néha ránéztem - a mosoly különböző fázisaival a képen - mikor egyszer rámnézett, aztán gyorsan el is fordította a fejét. Saroknál befordult (ez még a 2. sarok a háztömbnek) és ment szépen lassan tovább. Azt hittem, hogy az egyetemre megy, de nem, maradt az oldalán és ment tovább. Szinte az épületre sem nézett.
Mentem utána - tisztára mint a kisbornyú! - és vártam. De hogy mire, azt nem tudom! Így elértük a 3. sarkot is, ott befordult, már kezdtem vigyorogni, hogy ez milyen játék, aztán szépen belépett a rádió nagykapuján és eltűnt.
Én meg vigyorogva mentem tovább a könyvtárba.

Folyamodványa az esetnek:
Tánc után irány Ideál megnézése, elvégre még korán van doki nénihez menni. Így nagy séta után végre megint az ablaka alatt, aztán megjelenik. Egyszer kinéz, aztán eltűnik, közben Makkára is figyelek. Tesz egy kört a szobában, majd újra megjelenik, karbafonja a kezét aztán hátraarc és leoltva a villanyt a szobában kimegy.
Mondanom se kell igaza van!!!!;))))

Folyamodvány folyamodványa:
Másnap este - mert én tényleg hüje vagyok és szeretem a mazo-énemet - elmásztunk megint Ideál ablaka alá. És mi volt?! Behúzott függöny!
(extra bünti, ahogy azt kell!) :DDD

Öltözés, cipő-vétel. Nana megjegyzése:
- Most pont uolyan cipőtök van anyával.
- Nem is, az övé barna, az enyém sáros.

 

Már megint munka nélkül.
Igyekszem kihasználni, de azért csak már mennék a bányába tenni a dolgomat, de vhogy nem akar összejönni. Így marad az elmélkedés, kutatás, matatás és reménykedés.

Agyamra ment Ideál. Vagyis nem, de látnom kell!
Tehát vasárnap este gálába öltöztem és elindultam Ideált nézni. De jó lesz, de jó lesz!
Szépen leülök kicsi helyemre, erre jön egy ültető nénike - szerencsére nem alapfelszerelésük a virágültető lapát - hogy biztos oda szól-e a jegyem. Mondom naná! Erre békén hagy. (nem ültetett szét) Bejön egy család, mellettem leülnek a hölgyek, apuka meg mögém. Oké, nagylelkü leszek és engedek. Így a tökjó helyemet átengedtem apukának, és mentem egy sorral hátrébb. Persze ültetőnénike csak annyit vett észre, hogy hátrébb ülök a család meg egymás mellett, és nem kérdezett... na nem fényezem én magamat tovább. ;)

Előadás elkezdődik, Ideál kint áll, és a szokásos 2 percen belül ki is nézett. (kicsi térdem nem remegj) Utána még többször, volt hogy nagyon is mély szemkontaktus alakult ki. (pedig azt hittem, hogy büntiben leszek) Hát nem kinéz és közben a címszereplő nevét mondja nekem?! Ott vigyorogtam, hogy némá, neve lett a gyereknek!

Szünetben csak tengtem-lengtem, aztán szépen beültem a helyemre. Erre mindenki rajtam keresztül akart bejutni - így jár az, aki szélén ül. Ja és egysorba ültem Halász Judittal. :D (mondjuk könnyű, mert hazai pályán volt)

Második felvonásban az asszonyverés még mindig nem tetszik, hát még a molotov-koktél készítés, de sebaj! Ennyi kell!
Tapsnál több felém nézés, aztán csak Zsike kezének rázása, vagy oly gyors bejövetel, hogy Zsike csak leshet, hogy mikor éri utol Ideált.

Gyorsan kabátot szereztem és vártam, közben próbáltam álcázni magamat szemlélődő némbernek, de nem voltam elég hiteles.
Aztán kijött egy levedlett szereplő és igen furcsán nézett felém - olyan titkon-lesve - aztán még egyszer. Ja, és közben telefonál. Hm! Fura. És a sarokról még visszanézett.
No paratojás agyam itt kezdett nagyon járni. Mi van, ha drót leadás volt? (ezek szerint mégiscsak büntiben voltam)
Szomorúan kullogtam haza, zsebre próbálva tenni a fázós lábamat.

Az úgy volt, hogy Makka kapott egy ritmushangszert (szerinte ez jó lesz a tesónak is), ami kegyetlenül cseng. Tescoban nagyon jól jött, mert kőc bármikor képes álcázni magát csendes, jó gyereknek, és drága anyját ilyenkor a frász kerülgeti, hogy vmi gaz elvitte és még nem is fizetett érte.
Mint minden csoda ez a játék is három napig volt használatban és mindenhova hurcolta magával. Így vittük magunkkal giccsbolt - és nem mellékesen Ideál - nézőbe is.
Buszról leszállva Makka mindjárt vitette magát, elvégre annyira elfáradt a sok ülésben. Így felkaptam és cipeltem, közben dallamosan csörögtünk.
Bemegyünk giccsbolt-utcába, itt már kezdtek az emberek nagyszemekkel meredni ránk, hogy ez mégis hogy is van? Csöngés van, ló és lovaskocsi nincs.
A végén már nagyon vigyorogtam.
Aztán szembe kijön? Nyert! Ideál! Igen csodálkozó fejjel lesett felénk, elvégre a gyerek kezébe lévő csengettyűt nem látta, csak a hangját hallotta. Irány változtatott még hozzá felénk.
Erőm a végét járta, így gyorsan "sodrodtam" a porcelánbolt kirakata felé, erre nem Ideál is arra tendál? Afene! Makkát leraktam, közöltem vele, hogy egyre nehezebb, és mutattam neki egy porcelán jegesmedve családot. Míg nézte, fordultam Ideál után, aki az utca közepén ment és ki-kipillantott a kirakatokra.
Makka felém fordult:
- Mit nézzek a jegesmedvén? (gonosz kölyke)
Vmit hebegtem neki, aztán indulás a giccsbolt felé, ja, mert Ideál eltűnt (egyetemen tanítják?). Makka mindenáron be akart menni, én még húztam volna az időt kint, de engedtem a kényszernek. Aztán meg nem akart kijönni! Áááá, grrr! Így megszemléltük az összes békát, szökőkutat, émelyítő zenét hallgattunk, aztán vonszoltam tovább. Végül kitereltem a boltból és mentünk számolni a porcelán hercegeket és királylányokat egy másik kirakatban.
Végül elfáradtunk és hazamentünk.

Makka ugrál a szobában, anyám épp ecseteli, hogy milyen drágán sikerült vmit megvennie, mintha a fogamat huznák szólással élt.
Mire a lány megjegyzi:
- Nana, te mindig elhagyod a fogadat.

Reggel keltem.
-Jó reggelt! Ébresztő.
Még csukott szemmel megszólal, félálomban.
-Várjál, ezt még megeszem.
 

Játszótér, mászóka-csúszda tetején áll, ábrándozva nézi a kertet.
- Anya, én olyan szerelmes vagyok...
- Kibe vagy mibe?
- Hát RÁD!

Ebédidő, keresünk vmi etetőhelyet.
- Mit ennél: rizst vagy sült krumplit?
- Háááát... jiszt...szüt kumpit. A szüt kumpi a mekdonaccban van? :D

Reggel hátulról láttam egy nett nőt: csinos, szőkés-barna haj, még a festés sem volt lenőve. Illegve vonult előttem, mikor felemelte barnára sült-szolizott karját és majdnem sikító-frászt kaptam.
Szőke, hosszú szőrök meredtek le róla.
Mindjárt eszembe jutott az a legendaszámba menő történet drága osztálytársamról, aki egy délutáni naplementében, épp a lemenő nap sugaraiba sikerült állnia, így közszemlére téve szőke szőrös lábának látványát.

Az előttem vonuló nő lábát nem mertem megnézni.

Betévedtem egy boltba, ahol akciós a málna.
Raklapnyi málna várja, hogy mielőbb eladásra kerüljenek. Egy idős bácsi a málnás dobozkáknál és szemez velük.

Szerintem vesztett... ennyi szem és még csak nem is pislognak.

Lassan már egy hónapja a nap igen nagy részében pelenkamentes Makka.
Délutáni színházi programom miatt inkább leraktam aludni. Nagy nehezen sikerült is kiviteleznie.
Ébredésnél viszont kisebb baleset volt: pici pisi bement a bugyiba.... a többi a bilibe.
Mikor hazaértem aggodalmamnak adtam hangot, elvégre az ágyamon sikerült az ébredés.
- Remélem nem lett olyan az ágyam.
- Nem, rajta ülök.

Az eddig ártalmatlan hitt, bárgyúpofájú, piros dudaorrú, fél csápját vesztett katicabogár kézbábúnkról kiderült, hogy mit is reggelizik.... Makka szerint:

Hááát, cicacsontot.

Kezemben tartom, a pelenkás fenekét ütemesen vertem, közli velem vihogva:
- Nem dob ez, hanem a fenekem.

Jóllakott. Ezt közölni kell: Úgy jól laktam, mint a kis villamos.

Vers is született:
Keljetek fel emberek,
Menjetek bölcsödébe...

Kora reggel arra ébredtem, hogy gyerek köhög-köhög, aztán vmit felöklendezik. Párszor előadta, de utána mindig visszaaludt. Anyu kérdezte is, hogy ne maradjon itthon? Mondtam, menjen kirándulni, biztos semmi baj nem lesz.

Visszaalvás, aztán újabb köhögő-öklendező műsor következett. Ekkor már hoztam neki pár falatnyi zsemlét, hátha akkor nem semmi. Tévedtem. Ráadásként még visszajött a zsemle is.

Közjátékként Makka azért is elkezdett hisztizni, mert egyik alkalommal mondtam neki, hogy a padlóra köpjön. Hiszti, mert neki hiányzott a tenyerem, abba jobban tud köpni. :D

Reggel a róta-virus ráadását is végignézhettem-szagolhattam. Utána elmentünk a bölcsibe.
Egész délelőtt azt vártam, hogy mikor cseng a telefonom, hogy menjek érte.

Munka után futás a nődokihoz. Ott már óvi kezdett kialakulni, mire sorra kerültünk. Végre sorra kerültem. Elég gyors vizsgálat, ami közben elfogott a pánik. Elvégre a múltkori méhszáj-seb fagyasztás után is hihetetlen rosszullét fogott el, és ha ez most megint betámad, hát jajj! Túl éltem, gyorsan menekültem is. Makka az indulásnál kapott egy ropit.

7-es buszon a Ferencziek teréről épp elindultunk, mikor Makka köhögni kezdett, aztán jött az áldás. Hiába volt ott a kezem, ennyit nem bírtam felfogni. :((((
A környék összes papírzsebkendőjét felhasználtam, mire emberi formánk lett.

Hazaértünk, rendbe tettük magunkat, aztán még egy hányás, de ekkor már anyu is hazaért. Neki kezdtem az öltözésnek, hátha időben el tudok indulni.
De nem.
Telefon már a buszon ért, hogy hol is vagyok. Persze ilyenkor van a leghidegebb. Sebaj, gyorsan beérünk a "színházba". Beadjuk a kabátot, aztán fel mentünk az emeletre. Nagyon hangulatos volt a lépcsőkre lerakott mécsesek világító fénye + a falra vetített film. FEnt pincér várt minket, aki ásványvizzel és borral várt minket. Az utolsó borra lecsaptam.
Nem volt vele gond, ha csak azt nem veszem, hogy sok volt. Beszélgettünk, közben gyorsan elmentünk a mosdóba. Vissza.
Pelsőczy Réka személyesen jött, hogy terelgessen minket a lépcsőfeljáró felé. Be döltünk neki. El is indultunk, mint mki más. Hallottam az Ő hangját. Ő jött fel elsőnek és üvöltött a komornyik után.
Mellettünk ment el és igen csak ijedt volt, tehát nagyon tepert hátra. A tükrös szobában állt meg, és onnan nézett vissza. Persze a szokásos kéztartás meg volt. Mikor kiszúrtam, véletlenül utánoztam a mozdulatot. :D

Mikor bementünk a terembe, már ott állt és fogadta a vendégeket. Rám nézett, aztán elkapta a tekintetét, majd újra rám nézett. Elhaladtunk mellette, majd beálltunk az egyik sarokba.
A. itt mondta, hogy úgy érzi magát, mint Kisvakond a felüljárón a kis piros autójával. :D

Bejött, leült a helyére, aztán nézelődött, de nem túl feltünően. Egyszer kinézett rám, aztán folytatta tovább a szöveget. Végül kisétált, át a másik terembe.

Mire bejutottunk a mellette lévő székek, padok mind megteltek. Mikor elhaladtam mellette, akkor felnézett, de el kellett kapnom a tekintetemet, mert előttem volt vki, meg helyet kellett keresnünk még. Végül találtunk a másik kijárat mellett. Oda ültünk le, és onnan vártuk a csodát.

Lett nagy csoda! Jó darab, jó rendezés és jó színészi munka. Utóbbi erős volt, bár nem egyenletes.

Darab közben is voltak kisebb kinézések, de nem jelentősek. Egyszer mellettük jött ki, majd ment vissza.

Tapsnál nem nézett felénk. :(((

Előadás után mentünk a többiek, akik megtalálták a gyors kijáratot, így gyorsan szereztünk kabátot. Utána kisétáltunk az udvarra, és ott nézelődtünk. (részben a kocsiját kerestem, részben helyi kiselőadás a kerítésen túli dolgokról) Végül még csillagászkodni is sikerült.
Aztán jött ő is. Szépen lesétált a lépcsőn, kezében mindenféle doboz és mappa. Jött, közben vkivel beszélgetett. Jött ki, aztán rámnézett és ment tovább, mi kisétáltunk, hátha...
Kijött és elhajtott mellettünk, de megfogta a piros lámpa. Ekkor gyorsítottunk, de mire odaértünk volna, háááát zöld lett a lámpa. Átmentünk a zebrán mi is és ott álltunk és néztem a távolodó kocsi után. Ekkor döntöttünk, hogy erre inni kell! Elvégre szülinapom van, vagy mi a fene!

Beültünk és pálinkázni kezdtünk, mondván kint hideg van. (mert a Radiátorom hazament, hogy hozzátudjak bújni melegedni)

Végül éjszakaival mentünk haza, hogy másnap egymáson röhögjünk, és menjünk megint színházba.