Sikerült ismét keveset aludnom, mert gyerek előadta a szokásos tekergős-felülős alvását. Mondjuk csak egyszer nyikkant meg, de minden kis moccanására fent voltam.
Elég hamar beértünk bölcsibe, mentem fizetni az ellátásért.
Hülye kérdés, de ezt a pénzt már az önkormányzat megelőlegezte a bölcsinek, nem? Akkor ez a pénz kié lesz? Mert nem vagyok zsebpárti!
Halványan derengett, hogy 8:50-kor még a Színművészeti előtt lenni nem nyerő, mert akkor garantált a késés, de belehúztam. De... még zsákmány is kellett a kaisersből, hát oda is beugrottam + ellátmányért.
Még a túró rudi tartozást is leróttuk T-nek, nehogy lefogyjon nekünk. (A penész enne meg minket!)
Ennyit tökölni egyheti menű miatt! Már saját magam is untam a bénaságomat, de aztán megszületett az eredmény. Kiváncsi leszek a jövő hétre.
Munkálkodom, zenét hallgatunk, ev. megint "dunántúli bólogatóst" játszott, meg be nem állt a szája. Utóbbi már alapfelszereltsége, de miért mindig hírek alatt?
Aztán úgy döntött hazamegy, kikísértem egy darabig, mert mentem ebédelni. Vhol elakadt. Megebédeltem. Még mindig itt van. Elintéztem még egy rohanást, még mindig itt van! Megyek dolgozni, még mindig itt van. Már javában munkálkodom, még mindig itt van, csak kabátot is szerzett!
Kisebb ügyet elintézett, aztán sikerült kivágni!
Mégsem, visszatért. Most már tényleg elvánszorgott.
Munka, számolgatás, munka, bénázás, munka.
Aztán felpattantam és rohanás a színházjegyért, mert hétfőn vannak legközelebb lányok - de aznap már előadás - és szeretettem volna "mielőbb" megszerezni a jegyet. 10 perccel zárás előtt be is estem.
Elintéztem, aztán futás Makkáért.
"Nem volt semmi különös". Ja, csak indulás előtt közli, hogy betojt. Király, mert törlőkendő nem volt nálam, így félkész állapotba tudtam becsomagolni.
Indulunk haza. Kifli zsákmányolás. Utána dm-ben mindenféle dolgok vétele.
Kósza gondolat volt, hogy tán óvszer se ártana (minek?), belső hang erősködött, józan ész egyszerűen válaszolt: Nem! Maradt.
Móriczon lévő Alexandrában nem volt Könyvjelző, "talán van a Nyugatinál".
Végre hazaértünk. Lepakolok, gyereket kiszabadítom a felsőruházatából, tökfej hazaér.
Mi eszünk, matyi elmosogat, hogy teát tudjon gyártani.
Mirr-Murr ezerrel, gyerek bent tömi a buciját, próbálok csevegni, legtöbb választ ld. a címben, semmi értelme tovább harcolni, így hamar feladom és házi feladatot olvasok. Utána matyi próbál diskurálni, több sikerrel, de azért nem visszük túlzásba.
Kőc édes puding pöttyel az orrán mászkál a lakásban, aztán a kakaó ivászat után eltűnik a folt az orráról.
Versolvasás mesemondás helyett, aztán hosszas könyörgés után sikerül is vizszintesbe kényszeríteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.