Végül nyert és magamhoz tértem. Mosást elindítottam, de megint kiakadt öblítés előtt, mi a retek baja lehet?
Megreggeliztünk - fini rántottával, mikor szól a telefonom. Anyám, hogy 1-re jönne a rokon festő megnézni a helyzetet. Ő meg lebetegedett. Gyors telefon aptyúknak, hgoy hétfőn vállalja el a gyereket, és kedden vigye bölcsibe.
Indulunk és mint mindig késésben voltunk.
1 után értünk oda. Festő hümmögött, hümmögött, kritikát mondott, aztán annyit tett még hozzá, hogy csak a festést vállalja. Király! Ezek szerint elő a kőművest és csinálja meg. Hm, nem erre számítottam, de sebaj!
Elmentünk anyámhoz, megnézni mi van vele. Csak köhög.
Indultunk tovább, mert lány játszóterezni akart. Irány a játszótér, hátha útközben találunk vmi ebédnek valót. Alig fél óra késéssel lemaradtunk az ebédnek való bezsákmányolásáról. Sebaj, van egy félkiflink!
Játszótéren gyerek önfeledten matatott a homokban, addig enyém lehetett a rugós kismotor! Utána még csúzdázott, hintázott - utóbbi komoly hisztifaktoros volt, de megoldottuk. Szedett még levelet, és hurcoltuk mindenhova, aztán indultunk. 2-sel elmentünk a Jászaiig, hátha látható lesz Ő... de nem! Vettünk mindenféle vacsorának valót, aztán irány haza, buszon persze a lány elaludt. Alig értünk haza, tökfej is hazaért. Vacsora, gyerek itt ugrált előre hátra, aztán irány fürdeni. Mese és körömvágás, sikerült belevágnom úgy a lábkörmébe, ahol már egy kicsit sérült a körömágy. Jajj!
Lámpaoltás és még mesélt egy sort, aztán melléfeküdtem, simogattam a hátát, majd jóéjt puszi és azóta csend van.
Nekem még van olvasni valóm holnapra. De még tart a rosém! Yeah!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.