Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Reggel fél kilencig kaptam pihenőt, utána gyerek elkezdett mocorogni.
Tökfej is magához tért, szótlanul tett-vett, aztán fogta magát és alig magyarázattal elindult a nagyvilágba.
Összeszedtük magunkat és elindultunk mi is. Elvittünk pár kinőtt cuccot és a megvásárolt lámpákat az új lakásba. Utána el a Fogarasi Obiba. Ott zsákmányoltunk kapcsolókat, lámpákat, izzót.
Vissza a Thökölyre. Postaládából kivettem a leveleket, helyből két gázszámla, az egyik ráadásul már felszólító levél. Hétfőn intézni! + a díjbeszedőtől egy szerződés... vagyis három, mert vmiért hármat küldtek.
Mikor mentünk a Thökölyre 7-es busszal, Blahán felszállt egy párocska. Pasi helyből ledobta mellém magát, asszony még körülnézett és utána ült le Makka mellé. Hirtelen megjelent egy idősebb hölgy. Nő ugrik fel, hogy adja át a helyet. Néni elutasította. Pasija beszólt a nőjének, hogy ha már megvette a drága bérletet, akkor ne adja már át másnak a helyet, mert a nyugdíjasok úgyis keveset vagy egyáltalán nem fizetnek érte.
Bájos, hogy mennyire elfajult a helyzet önzők és barmok terén.
Thökölyn végeztünk, irány az Ikea. Persze minden tele volt népekkel, így nagy kabátban mászkálhattam, legalább Makkáról levettem a kabátot.
Sikerült rávenni, hogy menjen csúzdázni. 1x sikerült is! Utána inkább ágyat és egyéb dolgokat nézett, majd egy kiskonyhánál ragadt le.
Sikerült elrágatni, a tomboló részen mindenhonnan elrángattam, míg végül a vonatnál kikötöttünk. Nagyon sokáig jól el volt vele, aztán sikerült bejutnunk az ebédlőbe.
Persze milliónyi ember. Jött egy séf szerűség, hgoy a túloldalon is lehet sorba állni. Mire az egyik ember szólt, hogy oké, de nincs tálca. Öngól!
Végül mindenki szerzett tálcát és átállt a túloldali sorba. Végre megkaptam a kaját, állunk sorba, Makka persze álmodozik, vagy sztrájkol, a sor áll miatta.
Találtam egy helyet, de ott szembe kellett volna egymással ülnünk, és nem akartam. Végül az elkerített ugrálónál volt két hely egymás mellett, oda inkább átültünk. Gyorsan evett, aztán közölte, hogy ő megy játszani.
3x-i neki futásra sikerült is bejutnia, mert nagyobb volt a félsz, mint a mersz.
Addig is ehettem nyugodtan. Mondjuk nehéz elképzelni, hogy Ikea ennyire nincs felkészülve a szombati rohamra, de nem volt vörösáfonya lé. Helyette csak víz volt. Sebaj, ittunk mű ice teát.
Játék után indulás tovább, hátha egyszer kijutunk. Konyha részlegnél Makka kiszúrta a játszóházat, mindenáron be akart menni. Látszik, hogy féltem, mert nem akartam. Ő be akart menni, végül beadtam.
Mászkálok tovább, sok jó dolgot láttam, végül egy táska jött velem.
Megyek fizetni és megdöbbentem! Milliónyi ember a kasszáknál. Még jó, hogy beadtam a megőrzőbe! Alig 15 perc alatt sikerült is sorra kerülnöm. Rohanok a lányért.
Kőc nem akar jönni, mert mesefilmet nézett, mikor végre elindult, látom, hogy a harisnyája mindkét nagy lába ujjánál hatalmas lyuk tátong. Ejha!
Kifelé menet kijelentette, hgoy játszótérre akar menni. Mondtam, hogy oké. Vagyis akkor már sötét volt, így nem lehetett menni egyikre sem. Ezért inkább elindultunk a Nyugatihoz az Alexandrába. Deákon egy plakáton Macskafogó II-t hírdették. Gyerek teljesen megbabonázva nézte a dolgot. Aztán jött a metró és még ott is mondta az egereket.
Megérkeztünk a könyvpalotába, gyerek helyből hisztigyanús pozícióba vágta magát, mert sárga kosár kellett neki, de fölül csak kék volt. Végül kompromisszum született, mert egy fiatal lány elvitte a kék kosarat.
Megszereztem a kiadványt. Aztán gyereket kitereltem hosszas mesekönyv szekcióból való kiimádkozással.
Ellágyultam, ezért a nyakamba ültettem. Így gyalogoltam le a két metró megállót. Deáknál már azt hittem, hogy a rőzsehordó asszony modelljének is elmehetek. De alig 20 perc alatt ott voltam. Mászkáltunk, hátha látjuk Ideált, de sehol senki. Ezért megnéztük herceg szobrát, ott mászkáltunk egy darabig, aztán Hófehérke szobrát. Körbe-körbe rohangált a gyerök, mikor Csilla megjelent egy lánnyal. Bementek, aztán a jegypénztárnál voltak pár pillanatig, utána el. Hm fura! Nem sokkal rá találkoztunk az egyik jegyszedő lánnyal, beszélgettünk mindenről, kinézek oldalra, jön Ideál. Csak rámnézett, aztán ment tovább. Lányzó egyik hirtelen kérdése: Sárgacsíkos napsugarat várod? Mire akkor sétált el előttünk, és csak annyit bírtam kinyögni: Itt jön el előttünk, nem elég? Elkezdtünk vigyorogni, mire a lányzó annyit bírt benyögni, még jó, hogy nem hangosan kérdezte. Végszóra pont beesett Ideál. ;)
Elköszöntünk a lánytól, rohant be, mert késésben volt. Mászkáltunk még egy darabig Makkával, mikor megjelent Csilla. Mesélt magáról, aztán elkísértük az Alexandrába, ott sokáig beszélgettünk, végül elindultunk haza. Na itt jutott eszembe, hogy talán vissza kéne jönni, hátha lehet vmit kezdeni Vele. Gyors sms Rokon Hikomattal, aztán telefon tökfejnek és irány haza. Ház előtt gyerek beszólt: nekem is kell cicitartó! Piros! Cicitartót mindenki hord, nénik is bácsik is! Nekem is kell!
Megérkeztünk, gyors vacsora a gyereknek, átöltöztettem, meséltem, lefektettem és indulnék,mikor újra megnyikkan a nagyon fáradt gyerek. Vissza.
Újra ki. Rohanás!
Orrom előtt ment el a villamos-pótló - rögeszme erősödik!
Jött a piros 7-es, azzal el a Ferenciekig, onnan gyalog. Látom, hogy az addigi 3 opelből kettő van már csak ott. Ajjajj! Már vége lenne? Átmegyek a zebrákon, el a kocsik előtt, látom, hogy még ott van, oké.
Megnyugszom, megyek az árkádok alá. Ott épp akkor jött egy pár, ahol a nő sírt és vmi sérelmet emlegetett fel, így inkább odébb álltam pár oszloppal. Pár kibékült, mennekvissza, aztán még egy békülésük volt. Közben vmi mozgás kezdődött az öltözőknél.
Király!
Tényleg gyorsan öltözik! (ezek szerint viszont rekorder vagyok, mert nagyon hamar meg szoktam szerezni a kabátomat)
Jön ki! Autóparkolón keresztül, nem néz irányomba, csak a másik oldalra, onnan vár mindig autót. Elindulok szép lassan az irányába. Még mindig a kocsikat bámulja, vagyis mindenkit, akit a környékére téved. Végül felém fordul. Nagy döbbenet a szemében. (így jár az, aki nem néz ki az ablakon)
Lekapja rólam a tekintetét és rohan a kocsihoz. Indulok utána. Erre pont akkor ér egy párocska a hátam mögé. Figyelem veszettül, hogy mit csinál Ő, közben ott duruzsolnak a fülemnél. Király helyzet.
Egyszer oldalra fordult, de nemvoltam vele egyvonalban, így ment tovább. Kocsihoz odaért, kiriasztotta, és már bent ült, mire odaértem.
No mi legyen? Odamenjek? Ne? Semmi jelét nem mutatja, hogy érdekelné a téma. Inkább hagytam az egészet a fenébe. Életem kockáztatásával átvágtam mindenen, és mentem a villamospótló megállójába.
Móricznál zsákmányoltam egy üveg rosét és hazaérve szépen neki is álltam önpusztítva sebet nyalogatni. És Lelki Hichomatnak öntöttem ki a szívemet. Ő meg az övét nekem. Hajnali 3-ig ment a diskurzus.