Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Szombat... déltől munka. Utána kaja vadászat, majd színház.

Mászkálok az utcákon, hátha találok egy kocsit. (menekülési útvonal) A Nagymezőben meg is találtam.
Bemegyek, mert már idő van, és még mosdólátogatóba is mennem kell - hiába, nőből vagyok. Kabátot bedobtam a megőrzőbe, aztán irány. Ott a sorbanállás közben M-mel találkozom, aki helyből telefont ránt és elkéri a számomat. Épp sorra kerülök, így nem osztom meg a titkot.
Ki felé jövet megadtam neki, mindenkettőt, pedig egyik még nem is volt kézben. Sebaj, reklámoztam egy sort.
Útközben eltűntem a másik mosdóba is, "csak semmi meglepetés" felkiáltással.
Várok egy kicsit kint, Ő még sehol, de 3 zsenge tök nagyon tanár úrazott, illetve becenevén nevezték. Gondolom 3 ifjú titánja volt jelen.
Bementem, egyszer csak jön.... Beszélgettem még M-mel, aztán helyre zavartak. Első sorban nem ültek pont előttem senki. Király! Nézek körbe, sehol egy férfi az első sorban, kinek fog szólni a Hamlet rész?
Bejött, elfekszik, helyezkedik. Aztán kinéz és meglát. Nem nagyon törte most magát.
Megy a műsor, bent fekszik a lyukban, keze kint feje lehajtva a színpad padlójára, mikor szövege szerint mondja: "sápadt, sovány..." - köszi megkaptam. (nem tehetek róla, nekem is van gerezdem)
Nagyon sok részt kaptam, mondjuk az nem esett jól, mikor megy a szerelem megvallása, akkor rámnézett: "nem én kerestem, nem én akartam" - grrrr.

Előadás után M kérte, hogy bezséljek a januári előadásról, beszéltem pár mondatot róla, de fejben már máshol voltam. Így gyorsan kivettem a kabátomat, aztán elálltam beszélgetni régi erkeles ruhatárosokkal.
Közben persze néztem az órámat, elég időt adjak Neki.
Annyi időt adtam neki, hogy Ő szépen elhajtott, de még a helyét is elfoglalták, tehát nagyon gyors lehetett. Grrr!