Közben befutott a futár a dobozokkal.
Kezdődhet a zárás!
Neki estem, hátha gyorsan végzek vele. Közben Ev. is befutott, elég derűsen. Dolgozom, vagyis csak számoltam, számoltam, számoltam.
Közben át kellett pakolnom a cuccokat a tárgyalóba, hogy ott legyen a távoktatás. Legyen!
Ott is számolok, közben nézem az órát, hát ebből nem lesz kíséret adás. :( Ev. emiatt elszontolyodott, jogosan.
11-től 15-ig számoltam, osztottam, szoroztam, vigyorogtam, eszmét cseréltem, aztán agyhalottként kivánszorogtam és átadtam a ládát.
Gyors kajálás és utána már csak vigyorogni tudtam, bár néha a poénokon a vigyorgás igen csak fáziskéséssel jött.
Aztán telefon anyámtól, hogy gyerek ismét otthon, mert lázas és náthás. Apja ment érte, gyorsan dokihoz is elmentek.
Igazolást kapott, hogy hétfőn mehet újra csak. Hurrá!
Hazafelé menet beugrottam a lakásba, ahol a villanyszerelő ott volt, és húzta be a vezetékeket.
Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire nem értek a házépítéshez, mert ahhoz hogy legyen villany nem elég csak egy csövet berakni a falba, ahhoz kell sok-sok vezeték is.
Hazaértem, ahol undormány szomszéd ott terpeszkedett a fotelban, meg a fodrászunk, meg a gyerek ott ugrált.
Persze! Beteg a gyerek! Inkább csak a tegnapi joghurt miatt lobbanhatott be a torka, semmi egyéb miatt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.