Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Az úgy volt, hogy Makka kapott egy ritmushangszert (szerinte ez jó lesz a tesónak is), ami kegyetlenül cseng. Tescoban nagyon jól jött, mert kőc bármikor képes álcázni magát csendes, jó gyereknek, és drága anyját ilyenkor a frász kerülgeti, hogy vmi gaz elvitte és még nem is fizetett érte.
Mint minden csoda ez a játék is három napig volt használatban és mindenhova hurcolta magával. Így vittük magunkkal giccsbolt - és nem mellékesen Ideál - nézőbe is.
Buszról leszállva Makka mindjárt vitette magát, elvégre annyira elfáradt a sok ülésben. Így felkaptam és cipeltem, közben dallamosan csörögtünk.
Bemegyünk giccsbolt-utcába, itt már kezdtek az emberek nagyszemekkel meredni ránk, hogy ez mégis hogy is van? Csöngés van, ló és lovaskocsi nincs.
A végén már nagyon vigyorogtam.
Aztán szembe kijön? Nyert! Ideál! Igen csodálkozó fejjel lesett felénk, elvégre a gyerek kezébe lévő csengettyűt nem látta, csak a hangját hallotta. Irány változtatott még hozzá felénk.
Erőm a végét járta, így gyorsan "sodrodtam" a porcelánbolt kirakata felé, erre nem Ideál is arra tendál? Afene! Makkát leraktam, közöltem vele, hogy egyre nehezebb, és mutattam neki egy porcelán jegesmedve családot. Míg nézte, fordultam Ideál után, aki az utca közepén ment és ki-kipillantott a kirakatokra.
Makka felém fordult:
- Mit nézzek a jegesmedvén? (gonosz kölyke)
Vmit hebegtem neki, aztán indulás a giccsbolt felé, ja, mert Ideál eltűnt (egyetemen tanítják?). Makka mindenáron be akart menni, én még húztam volna az időt kint, de engedtem a kényszernek. Aztán meg nem akart kijönni! Áááá, grrr! Így megszemléltük az összes békát, szökőkutat, émelyítő zenét hallgattunk, aztán vonszoltam tovább. Végül kitereltem a boltból és mentünk számolni a porcelán hercegeket és királylányokat egy másik kirakatban.
Végül elfáradtunk és hazamentünk.