Kora reggel arra ébredtem, hogy gyerek köhög-köhög, aztán vmit felöklendezik. Párszor előadta, de utána mindig visszaaludt. Anyu kérdezte is, hogy ne maradjon itthon? Mondtam, menjen kirándulni, biztos semmi baj nem lesz.
Visszaalvás, aztán újabb köhögő-öklendező műsor következett. Ekkor már hoztam neki pár falatnyi zsemlét, hátha akkor nem semmi. Tévedtem. Ráadásként még visszajött a zsemle is.
Közjátékként Makka azért is elkezdett hisztizni, mert egyik alkalommal mondtam neki, hogy a padlóra köpjön. Hiszti, mert neki hiányzott a tenyerem, abba jobban tud köpni. :D
Reggel a róta-virus ráadását is végignézhettem-szagolhattam. Utána elmentünk a bölcsibe.
Egész délelőtt azt vártam, hogy mikor cseng a telefonom, hogy menjek érte.
Munka után futás a nődokihoz. Ott már óvi kezdett kialakulni, mire sorra kerültünk. Végre sorra kerültem. Elég gyors vizsgálat, ami közben elfogott a pánik. Elvégre a múltkori méhszáj-seb fagyasztás után is hihetetlen rosszullét fogott el, és ha ez most megint betámad, hát jajj! Túl éltem, gyorsan menekültem is. Makka az indulásnál kapott egy ropit.
7-es buszon a Ferencziek teréről épp elindultunk, mikor Makka köhögni kezdett, aztán jött az áldás. Hiába volt ott a kezem, ennyit nem bírtam felfogni. :((((
A környék összes papírzsebkendőjét felhasználtam, mire emberi formánk lett.
Hazaértünk, rendbe tettük magunkat, aztán még egy hányás, de ekkor már anyu is hazaért. Neki kezdtem az öltözésnek, hátha időben el tudok indulni.
De nem.
Telefon már a buszon ért, hogy hol is vagyok. Persze ilyenkor van a leghidegebb. Sebaj, gyorsan beérünk a "színházba". Beadjuk a kabátot, aztán fel mentünk az emeletre. Nagyon hangulatos volt a lépcsőkre lerakott mécsesek világító fénye + a falra vetített film. FEnt pincér várt minket, aki ásványvizzel és borral várt minket. Az utolsó borra lecsaptam.
Nem volt vele gond, ha csak azt nem veszem, hogy sok volt. Beszélgettünk, közben gyorsan elmentünk a mosdóba. Vissza.
Pelsőczy Réka személyesen jött, hogy terelgessen minket a lépcsőfeljáró felé. Be döltünk neki. El is indultunk, mint mki más. Hallottam az Ő hangját. Ő jött fel elsőnek és üvöltött a komornyik után.
Mellettünk ment el és igen csak ijedt volt, tehát nagyon tepert hátra. A tükrös szobában állt meg, és onnan nézett vissza. Persze a szokásos kéztartás meg volt. Mikor kiszúrtam, véletlenül utánoztam a mozdulatot. :D
Mikor bementünk a terembe, már ott állt és fogadta a vendégeket. Rám nézett, aztán elkapta a tekintetét, majd újra rám nézett. Elhaladtunk mellette, majd beálltunk az egyik sarokba.
A. itt mondta, hogy úgy érzi magát, mint Kisvakond a felüljárón a kis piros autójával. :D
Bejött, leült a helyére, aztán nézelődött, de nem túl feltünően. Egyszer kinézett rám, aztán folytatta tovább a szöveget. Végül kisétált, át a másik terembe.
Mire bejutottunk a mellette lévő székek, padok mind megteltek. Mikor elhaladtam mellette, akkor felnézett, de el kellett kapnom a tekintetemet, mert előttem volt vki, meg helyet kellett keresnünk még. Végül találtunk a másik kijárat mellett. Oda ültünk le, és onnan vártuk a csodát.
Lett nagy csoda! Jó darab, jó rendezés és jó színészi munka. Utóbbi erős volt, bár nem egyenletes.
Darab közben is voltak kisebb kinézések, de nem jelentősek. Egyszer mellettük jött ki, majd ment vissza.
Tapsnál nem nézett felénk. :(((
Előadás után mentünk a többiek, akik megtalálták a gyors kijáratot, így gyorsan szereztünk kabátot. Utána kisétáltunk az udvarra, és ott nézelődtünk. (részben a kocsiját kerestem, részben helyi kiselőadás a kerítésen túli dolgokról) Végül még csillagászkodni is sikerült.
Aztán jött ő is. Szépen lesétált a lépcsőn, kezében mindenféle doboz és mappa. Jött, közben vkivel beszélgetett. Jött ki, aztán rámnézett és ment tovább, mi kisétáltunk, hátha...
Kijött és elhajtott mellettünk, de megfogta a piros lámpa. Ekkor gyorsítottunk, de mire odaértünk volna, háááát zöld lett a lámpa. Átmentünk a zebrán mi is és ott álltunk és néztem a távolodó kocsi után. Ekkor döntöttünk, hogy erre inni kell! Elvégre szülinapom van, vagy mi a fene!
Beültünk és pálinkázni kezdtünk, mondván kint hideg van. (mert a Radiátorom hazament, hogy hozzátudjak bújni melegedni)
Végül éjszakaival mentünk haza, hogy másnap egymáson röhögjünk, és menjünk megint színházba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.