Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Korai kelés. Ööö... fél órás késéssel. Enyhe kapkodással megfűszerezve - még szép! Jó ütembe elértünk a Közvágóhídra. Jegyvétel, majd felmásztunk a Hévre. Makka mindjárt az ölembe ült, kijelentve, hogy nem lát. Elindultunk. Tökölön telefonáltam Giginek, hogy indulhat értünk. Aztán csak zötyögtünk kb. még jó 15 percet, mire leszálltunk. Ennyit a rövid megállós elgondolásaimról! :(
Elszálltunk, és vártunk...vártunk... és még mindig vártunk. Közben hihetetlen szél fújt, tehát gyerekre kapucni, aztán már a kesztyű is bejátszott, de csak az egyik kezére jutott. Végre jött egy nagy piros autó. (nem, nem a tűzoltók jöttek!) Gigi szabadkozott a késés miatt, aztán indulás.
Pikk-pakkra megérkeztünk a házhoz, hol a legkisebb a nagymama és élettárs felügyeletére volt bízva. Gyors helycsere a nappaliban, aztán indulhatott a buli! (megjegyzem, hogy Makkának úgy harangoztam be, hogy bulizni megyünk, egész úton azon aggodott, hogy lemarad a buli elejéről :DDD)
Marci-fiú (hatalmas kék szemekkel, selymes-szöszke hajjal, 6 fogúan - kell ennél több az olvadáshoz?) szerény szókinccsel kommentálta az eseményeket, aztán lazán megmutatta, hogy a logikai játékokkal mennyire el tud szórakozni még ő is. (15 hónapos)
Kölköket próbáltuk leszerelni "Malacka a hős" dvd-del, de csak Marci merevedett meg a képernyő előtt, amíg ének volt. Utána inkább a kandallót próbálta kalapálni egy üveg pohárral. (no asszem itt szabadul el mindenki képzelete, hogy milyen nyanyák is vagyunk, hogy ilyet engedünk, de ez csak villanás volt, egyébként a kőcök jól viselkedték és nem rontottak-bontottak)
Aztán megérkezett az óvodából Bálint is, és onnan beindult a buli, de tényleg. Marci mindjárt megmutatta, hogy a bátyót mennyire imádja, mert mindenhol ott volt és tevékenyen részt vett a mulatságban. Egészen odáig jutva a játékban, hogy mindhárman együtt játszottak.... kb. 2 percig.
Aztán Makka evett egy kevés derelyét (jé, a gyerek ezt is megeszi!), aztán Bálint elvonult a lánnyal a szobájába. (No, itt kérdeztem meg Gigit, hogy "most szobára mentek?") Mi meg bevonultunk Marci szobájába beszélgetni, és közben hallgatni, hogy a másik szobában a kőcök hogy tombolnak. Egyszer benéztünk, egészséges csatatér volt kialakulóban. Aztán Marci elment aludni, mehettem a nagyokhoz felvigyázni. Gigi visszatért, erre a srácok tüntetőleg átvonultak Marci szobájába, és idő után Bálint percenként jelent meg, hogy Makkának is hozott turó rudit, de kellene egy kis segítség a kibontásnál.
3 előtt 10 perccel Gigi megkérdezte, hogy mikor szeretnék menni, mondtam, hogy vagy 15:25-sel, vagy fél 5-sel. Előbbi lett, de igen necces volt, mert hát mikor jöjjünk bele megint a pofázásba?! Indulás előtt 10 perccel. (jellemző)
20-kor elindultunk, és pont úgy érkeztünk meg, hogy míg átbukdácsoltunk a síneken, már jött is a hév.
Tököl környékén már jött is a "nagy kalauz", vettem jegyet, aztán meg kérdeztem tőle, hogy bemegy-e a Vágóhídig. Mondja, bemegy! Oké!
Harasztin azért mégis át kellett szállnunk! (naprakész a bácsi!) De addig a szántóföldön (Makka ragaszkodott hozzá, hogy "szántó-vető"-höz) szóval ott, láttunk őzeket menekülni, aztán nyulakat, meg egy ragadozó madarat "lebegve" vadászni, utána lovakat, meg kutyákat és szárcsákat. Utóbbikat a Kis-Duna ágban.
Leszálltunk, átszálltunk és irány Pest. Elég jó idővel hazaértünk, aztán ettem egy keveset, bambultam ki a fejemből, utána nekiálltam készülődni.
Persze megint késve.... áááá! Sebaj! Félre ígértem magamat, hogy akkor meglátogatjuk a pálinkázóhelyet is. Ja, csak közben vhogy a bkv erről nem értesült, így várhattam vmi járművet, ami engem elrepít a tetthelyre.
Ferenciekről való átrohanásom közben megállítottam, hogy a magassarkú csizmában jobban tudok "rohanni" a sétálóutcában lepakolt köveken, mint az imádott kis cipőmben. (min. 7x bicsaklik meg a bokám + az apró)
51-re beestem, mert ráadásul még a parkolóban vmi futóverseny pályának is beillő piros-fehér szalaggal elkerített részek voltak, tehát kerülhettem. Gyors telefon, A. mégis merre kószál. Lerakom, már jön! Oké, akkor gyorsan átadtam neki a nálam levő kincseket (főleg a házi szaláminak örült a drága), aztán megkaptam egy nagy kék ajándékzacskót. Ja, meg a tartalmát. Csini doboz, finoman megkinálva csokikkal. Hmmmmmmmmm!
Bementünk, aztán már másztunk is a helyünkre. Persze A. mindjárt morgott, hogy miért az erkélyre kerültünk, mert ott nem fér el.
Gyors beszélgetés, aztán már a színpadra kellett figyelni, mert kezdödött a takarítás.
Oké, hogy közhelynek számít már, hogy minden előadás mindig más, de ez most még nekem is más volt, mert még Fiona is vhogy sokkal hevesebb volt, feszültebb volt. Akkorát vágott a kanállal az asztalra, hogy csak lestem! Ideálról már nem is beszélve! Amit müvelt, azt még a monodrámában is sok lett volna. Aztán felnézett. Így nekem maradt a gondolkodás a felvonás végéig. "te is szabad vagy, én is szabad vagyok..."
Szünetben villámgyors eltűnésem a mosdó felé, majd A.-t kerestem, végül szervezkedtem, hogy máshova üljünk. A. csendben megjegyezte, hogy Ideál megtalált már, most már jó. Mondtam, hogy pont azért!
Végül beültünk a 7. sor szélére! Második felvonás kezdetén Ideál kijön, felénk kinéz, majd felnéz a volt helyünkre. (csendes mosoly részemről) Aztán még párszor kinézett, de nem volt meggyőző.
Szünetben találkoztam Bárkába átigazoltal, és beszélgettünk az "ajtóban", vigyorogva mutattam, hogy cukorka mellett van még szaloncukrom is!

Aztán beültünk a helyünkre. No itt nagyon nem bírtam magammal, de közben eszembe jutott, hogy már a függönyre is lehet koncentrálni, mert nem sokára Ideál belibben.
Függöny fel és tényleg ott ült kalappal játszva. Aztán csak néztem, hogy milyen kis rafkósan néz ki felénk.
Közben a házmesternek volt egy beszólása, aminek volt egy enyhe visszhangja a nézőtérről. No itt már tényleg nem bírtam magammal! Ott vigyorogtam, mint a mérgezett egér. Persze Ideál mindig ekkor nézett ki, meg is lepődött.
A vége felé Ideál beszólt: "... majd a sarkon veszek neked vmi olcsó ruhát..." és közben mereven nézett ki felénk.
No a taps! :D
Ideál jött ki, mikor zavarodottan ránéztem A.-ra, hogy most ez a mondat mit is jelentett. Ő se tudta. Tapsikoltunk tovább. Ideál meg csak lesett kifelé. (később mondta A. hogy a mellette ülő fiatal srác egyszer még ránk is nézett, mikor Ideál felénk nézett, hogy mégis kik lehetünk, hogy ennyiszer részesülünk figyelemben)
Gyorsan szereztem kabátot, majd A.-t is elláttam. Kimentünk, és ott ácsorogtunk, már jöttek a zenészek, aztán A. magánszámba kezdett, először csak a kis rusztjét mutatta meg - csizmába bújtatva - aztán meg, kérésemre lassítva ment. Erre még egy pasi is eltátotta a száját, főleg, hogy én is csak széles vigyorral tudtam mellette menni. Mikor visszanéztem a pasi akkor mutatta meg az anyjának(?), hogy mi ketten hogy közlekedünk.
Aztán jött Ideál is, lebegő sállal a nyakában. Az oszlopok mentén ment, kicsit behúzva a nyakát. Néztem visszafelé, közben A. olyanokat mondott, hogy "hol is parkolunk, hova is raktuk a kocsit?" Persze csak vigyorogni tudtam, főleg, hogy hiába álltunk a sarkon, A. elindult a kis utcában. Mire visszafordultam, Ideál már átment a túloldalra és ment tovább az oszlopok között. Nem mentünk utána, mondván, úgyis ott fog kijönni mellettünk. Így lassú séta a másik sarokig, aztán boltok kirakatát bámultuk, közben beszélgettünk és kezdtem megfagyni. (ja, mert szoknyában voltam) Ideál meg nem jött felénk. Inkább került egy hatalmasat, semmint előttünk jöjjön el.
Mikor erre rájöttünk, elindultunk M.-hez (elvégre bulizni indultunk), így átsétáltunk a buszmegállóba. Aztán az Alagútnál leszálltunk és már M.-nél is voltunk. Ahol első nekifutásra seggre ültem a csodálkozástól, mert egy nagyon kis csinos lakásba jutottunk be. Ittunk pezsgőt, beszélgettünk, A. nekiállt megkostolni a szalámit, aztán M. is besegített. Mindketten csak áradozni tudtak a szalámiról. Mellette még csipegettünk rágcsákat, és szóba került Ideál is, aztán tovább léptünk más, fontos témára. M. idővel mondta, hogy nem fejeztem be Ideál történetét, mondtam nem fontos!
Egyszerre ketten mondták, hogy De igenis fontos!, szóval meséltem. De nagyon meglepett, hogy két fiatal nő ennyire figyelne másra is.
Végül elindultunk, persze taxival - nagyasszonyokhoz így illik, nem? - Mammutig jutottunk, itt kezdtem gondolkodni, hogy úgy kéne kimászni a kocsiból, hogy ne "villantsak". Sikerült úgy kikászálódnom.
Az első helyre nem mentünk be, mert vmi szülinapi party volt, így mentünk az alagsori helyre. Kabát beadás közben a mellettem álló pasira mosolyogtam. Mire visszamosolygott! Na, ez meglepő!
Bent az első kör megtétele után két pasit láttam, aki szerintem helyes volt. Főleg a második! Ideál fiatal kiadásban! Gyönyörű kék ingben és hozzá frissen mosott hajjal, és huncut, de vadító nézéssel. Összességében olyan hatást keltett, mintha a srác egy angol filmből lépett volna, mint oxfordi diák.
Lányok tequiláztak, nekem maradt a martini. Első adag igen emberes lett: 8 cl. Néztem is egy nagyot! Kicsi táncika, aztán még egy kör a pulthoz, kölyök Ideál is ott volt, kezében egy üveg sör. Újabb táncika, aztán leültünk pihenni, ekkor láttam előttem elmenni a kölyköt. Utána 5 perccel később egy ajtófélfánál állt, kissé belegabalyodva az egyik redőny madzagjába. Matt kapott az alkoholtól! (ejtve)
Végül fél 4-kor elindultam haza, és egy órát utaztam, fagytam meg, mert a büdös bkv nem hangolja össze a járatait.

Eset folyamodványa:
1. Ideálnak igaza volt, elvégre amit művelek, azt lazán úgy is lehet venni, hogy csak játszom. (pedig nem, csak mindig inamba száll a bátorságom)
2. Fél 9-kor már Kőc feltrombitált, hogy ő bizony már enne-mesét nézne, stb.