Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Ahhoz képest, hogy azt ígértem anyámnak és titkon magamban reméltem, hogy 9 felé megyek gyerekért, sikerült negyed 12-kor elindulnom. Aztán egy óra hosszat mindenféléről beszélgetni és irány vissza Matyiért, hogy hétvégi bevásárlást megejtsük.
Tankolásnál meg voltam ám keményen lőve, mert kezdő tankolóként halvány lila dunsztom nem volt, hogy mi az a Carrera 95. Gyors kérdésintézés egy benzinkutashoz és már mehetett is a tankolás. Aztán irány haza, Matyit fel is vettük, és tovább Budaörsre.
Ikeában sikerült gyorsan meg is etetnem a bandát, eltekintve egy kisebb toporzékolós-kiabálós-hisztizős intermezzótól egész gyorsan végeztünk.
Másik - felnőttnek álcázott - 5 éves, csak ment a vakvilágba bele, de időnként kénytelen volt nagyon várakozni, mert lányom bevágta a durcit, és sehova sem akart menni.
Decatlonban lányom ismét előadta a "vigyázz, kocsi" nagysikerü számát, amivel általában csak engem szórakoztatott, de többen ugrottak egy nagyot, ha a lány kissé belefeledkezve monológjába a lábukra hajtott.
Tesconál nem volt bevásárló kocsi, így maradt a kosár + a kőc cipelése. Utóbbi király volt, főleg, mikor rámjött a szokásos "menten meghalok, úgy fáj a hasam" című rész. Aztán jobban lettem, de persze a fele cuccot elfelejtettük megvenni.
Másik legalább vitte a kőc kabátját, és a kosarat.
Mire hazaértünk, már sehova nem volt kedvem menni, pedig nagyon szerettem volna kiruccani egy kicsit a Belvárosba. Csak lássam Őt! De győzött a fáradtság.
Így itthon melegszendvicseltünk, aztán mesenézés, közben szereltem a gyereknek a fa fellépőjét. (Banyek, de nehéz! OK. hogy 100 kg-ig bírja, de muszáj ilyen súlyosnak lennie?)
És igen! Egyedül sikerült összeraknom!
Aztán sikerült magzatomat beterelni a kádba, utána gyors mese és enyém volt az agymosás lehetősége. ;)
Mindjárt letámadtam skype-on a színházbeli ismerőst, akivel közösen megmondtuk egymásnak a tutit a szívügyeink rendezésével kapcsolatban.