8 előtt már a bölcsiben lehettünk volna, ha nem állunk meg 20 méterenként, mert ahogy leszálltunk a buszról, gyerek befékezett és neki állt részletekben tojni. Utána már jött rendesen, de addig szépen, türelmesen vártunk.
Futottam a lakást megnézni, szerencsére 15 perc alatt ott voltam, aztán ott keringtem a lakásban, mert először azt hittem, hogy egy szekrénybe léptem be, aztán csak a szekrényajtónak álcázott előszobaajtót kinyitva jöttem rá, hogy már a lakásban állok, aztán a villanykapcsolót nem találtam, indulás előtt a mérőórákat is sikerült leírnom.
Hütő nincs, sajnos!
Mikor közöltem a főnökkel, nagyon szomorú lett! Mondtam megoldom.... legalábbis remélem.
A villanyt leoltottam? Asszem igen!
Bent munka ezerrel, de kaptunk túró rudit. Cserébe holnap vissza jár egy!
Rohanok gyerekért, utána haza, mert tökfejt megkértem, hogy indítsa el a mosógépet, és még az öblítőstopot is rárakta, szóval, gyors öblítés, és mehetett az újabb adag mosnivaló.
Addigra hazagyütt tökfej is.
Gyerek most aludt el, nagyon fáradt volt, de még randalirozott egy sort, hátha... de lenyomtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.