Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Öt felé sikerült elindulnom, persze az eső még csak gondolkodott. PIM-be mentem, ahol egy magam nézelődtem. Majd elém toppant egy nagyon mosolygós lányka és kvízjátékot ajánlott fel pár költő életéről. Radnótit választottam. Persze az eddig bevált keresztrejtvény technikám, miszerint pár betűből kitalálom a megfejtést, itt nem jött be. Mert a lányka lazán rákérdezett azokra a kérdésekre amiket tudtam, de csak a szükséges betűt használtam fel a megoldáshoz.
Majd kértem egy újabb kvízt Radnótiról, cserébe mehettem a kiállítást megtekinteni és a kérdésekre választ találni.
Terembe belépve először meglepődtem, hogy pár "paraván" és ennyi? Aztán beálltam olvasni és megdöbbentem. Olyan apró dolgokat is bemutattak, mint bizonyítványok. Vagy vicces levelek az unokatestvérének.
Jó elgondolás volt, hogy a paravánok egy oldalán Radnóti életét mutatták be, a másik oldalon az adott korszak történését. Ismerősök, tanárok életrajzát is bemutatták, persze leginkább azok érdekeltek, akik a II. világháború alatt haltak meg bármilyen ok miatt.
Véginéztem a kiállítást, ekkor kezdödött a tárlatvezetés. Meglepően sokan voltak kíváncsiak a kiállításra. A hölgy aki vállalta az egy órás vezetést, kiderült, hogy ő állította össze a kiállítást. Hm, jó munka volt!
Idő után kezdtem unni a dolgot, így megvártam míg egy kedves hölgy elmászott a monitor elől, és rávetettem magamat. Miért is? Mert térkép volt a 30-40-es évekből! (gyengém, na!) A jobb felső sarokban pedig légi felvétel volt uebből az időszakból! Hm, nagyon jó volt!
Aztán még lehetett a bori munkatáborról is régi képeket nézegetni, majd a "mai" képeket nézegetni. (később kiderült, hogy 80-as években készültek a képek)
Még nézelődtem egy keveset, aztán átmentem a következő kiállító terembe.... Petőfihez.
Jó volt, na, de nem annyira, mint Radnótié. Persze az nagyon ott volt, hogy sikerült egy-két személyes használati tárgyat is bemutatni, illetve a világ több pontján kiadott Petőfi-köteteket.
Annyit hiányoltam, hogy a hozzátartozókról nem volt több információ, hogy mi történt velük. (oké, nem az ő kiállításuk, de pár mondat csak nem vágta volna őket földhöz, nem?)
Kazinczy nekem már nagyon "messzi" volt, lehet, hogy ott már fáradt is voltam.
Végül kinéztem a kertbe, ahol vagy esernyővel ácsorogtak a népek, vagy a fedezékben tolongtak.
Néztem még vásárfiát is magamnak, aztán inkább elindultam.
Elsétáltam a zuhogó esőben a Deákra, mondván ott van a Buda-járat, elvégre a Bajor Gizi színészmúzeumba szeretnék eljutni. Nézem a táblát, nem látom kiírva a múzeum nevét. Aztán megnéztem a kis füzetemet és meglepődtem. Mert oda nem egy múzeum-busz. Telefonos segítség nem jött be, így lemásztam a metróhoz és ott a nagy térképen megtaláltam a keresett utcát. Még busz is járt arra! Megnéztem, 112-es a Kálvin térről indul. Oké, akkor menjünk arra! Bolyongok az aluljáróban, és nem tudom, merre a buszmegálló, végül találtam egy nagy narancssárga táblát! Közlik rajta, hogy a 112-es az Astórián veszi fel az utasokat Buda felé. Király! Akkor caplatás vissza!
Néztem a táblát, mindjárt jön a busz. Addig nézelődtem. Jött is egy kis busz, felpattantam rá, erre néztem, hát nem 178-asra ugrottam fel?! Oké, Ferenczieken le és nézegetni a táblát, hátha megvilágosodom.
Jött a buszom, és lestem ki a fejemből, közben kapaszkodtam ám erősen, mert a buszsofőr eső ellenére is kegyetlenül hajtott.
Végre odaértem. Bemegyek, nézelődöm és csodálkozom! Hihetetlen jó hely, vhogy a légkör is varázslatos volt.... nekem!
Felmentem az emeletre is, ott is nézelődtem, mondjuk már a táncosoknál kicsit elfáradtam és ott már csak átsétáltam. Majd újra belehallgattam a beszélgetésbe, és rátaláltam Feketebárányra, vagy Lillre, vagy Rosmertára. Kinek hogy tetszik! :D
Beszélgettünk, aztán elindultunk a HoppArtosok után. Elvégre miattuk jöttem fel ide a város szélére. ;)
Beálltunk az egyik sarokba és vártuk a műsort. Hamar kezdödött is, csak megint sok ember gyűlt össze. Inkább úgy mondanám, hogy túl sok is, mert hasonló érzetem volt, mint az Öldöklő angyalon. Semmit nem láttam, és mindig láb alatt voltam.
Rosmertával ebben hamar meg is egyeztünk és megpróbáltunk halkan hangot adni abbéli kívánságunknak, hogy nem lehetne több turnusban előadni? Vagy csak nekünk újra bemutatni? Lelkesen tapsoltunk volna!
Szóval, Márkus Emíliát alakító szöszke lányka nekem kicsit túl hisztis volt. Vári-Kovácsból meg sokat nem láttam, így csak vigyorogni tudtam rajta, mikor papucsférjként kivonult.
Nóra Dia vitte a pálmát, legalábbis nálam, még akkor is, ha pár baki becsúszott. Rosmertával megállapítottuk, hogy sokat fejlődött, jó, hogy az Örkényben van.
Műsor után még nézelődtünk egy keveset a házban, aztán hazaindultunk sétálva. Közben persze meséltem az eddigi "kalandjaimról", amit nagy röhögéssel fogadott.
Végig villamosoztuk a fél várost, majd a Blahán leváltunk.