11-től 15-ig költöztettem saját magamat. Köszönet érte a BKV-nak. Kölön köszönet a kitüntető figyelemért a sok bkv-ellenőrnek.
Fél 3-kor matyi már annyira magánál volt, hogy felajánlotta, hogy vigyem a kocsit, ha szeretném, először hápogtam, aztán lecsaptam a lehetőségre. (miért ne? végre megint lóerő lesz a seggem alatt)
Elvittem az utolsó bkv-s adagot, útközben találkoztam egy vadászgörény szállító sráccal. Aki egy nagy madárkalitkában szállította a görényt, alá gondosan papírcefniket és papírdarabokat pakolt alá. Hungária krt-on átmenve olyan szélvihar támadt a kalitkában, hogy a papírfecnik ott keringtek a felfelé kapaszkodó görény körül.
Lepakoltam, aztán ettem egy keveset és gondoltam egy nagyot. Irány a tér. Kegyetlenül fújt a szél, de kitartó voltam. Vártam. Fújt a szél és még mindig vártam. Aptyúk sehol. Banyek, egyáltalán 5-kor kezdődik az élőadás?
4-kor ismerős autó a kanyarodó sávban, kapucnyit le, és mosolyt fagyasztani a képemre. Elhúz előttem, majd leparkol. Mit ne mondjak, nagyon lendületesen tette. Kiszáll, irány utána kerülő úton. Erre nem el megy vásárolni, nézek utána, majd kiszúrtam egy ingatlan közvetítő reklámtábláját és az eladásra kínált lakásokat nézegettem és vártam, mert tudtam, hogy melyik kisboltba ment. (Pedig a másik, általa is ismert bolt is még nyitva volt :P) Jön vissza, utca végén kiszúrt, és a táv felénél tartott mikor átment az utca túloldalára. Naaaaaaa! NÉzek utána, de ő csak ment a kocsihoz. Bepakolt a kocsiba, és irány a munkahely. Menne be a jegyesekhez, de ott meg ezren állnak, részben a szél elől menekültek be, részben még a jegyeket vették fel a nézők. Lett volna lehetőség utána szólni, de pillanatnyi restség miatt lemaradtam a lehetőségről.
Irány a villamospótló és az utolsó pakkokért.
Gyors netezés, aztán gép kikapcs és szétszedni, majd a többi cuccot is az ajtóba pakoltam. Irány a kocsi.
4 fordulós lepakolás az előtérbe, majd ott villámgyors bepakolás a kocsiba. Hurrá, indulhatunk.
Nézem, a fordulatmérő kecsesen megadta magát és csak fityeg le. Röpke pánik, de elmúlt! :D
Átérek, kipakolok, irány vissza a kocsival. Ekkor hívtam Hichomatot, hogy most mi legyen? Mert Ideálnál már kökeményen a zaklatás fogalmát kimerítettem.
Kocsit visszavittem. Leraktam.
Irány vissza. Hogy hogynem visszamentem a térre, ahol még sehol senki. Nézelődtem előre-hátra, hátha. Vártam jó negyedórát a még mindig tomboló szélben, mikor fent az ablakban megjelent vki és a függönyt elhúzta. Épp akkor bambultam el vmin, így csak sejtem, hogy Ő lehetett az.
Elég gyorsan kijött, addigra felvettem egy jó poziciót, hátha addigra már sikerül magamhoz térni és megnyikkani.
Kijön, néz felém (piros kabát előnyei), majd gyors irányváltás és skera az autóhoz. Messziről kioldotta, majd precízen a hátsó ülés elé berakta a táskáját. (máskor csak bevágja az anyósülésre)
Bevágta magát és lányos zavarában indított. Beindult helyből az ablaktörlő (kissé feledékeny Őfelsége), majd még előre figyelve eindult hátra. Fék, hátranéz és úgy indult hátra.
Mindezt alig 3 másodperc alatt előadva!
Vigyorogva indultam haza.
Gyerek már kifeküdt, annyira fáradt volt.
Új hely, szar álom: koncentrációs táborban a volt dékánom volt a felügyelőnk, ahol különféle kinzóeszközök voltak bemutatva, épp az egyikről jöttem le, és még papírom is volt róla. Egy másikra akart épp felterelni, de nem akartam. Ütöttem-vertem mkit, végül kiderült semmi durvára nem kell gondolnom (wellness-üdülés Auschwitzban), ezért bocsánatot is kértem, elnézte nekem. Majd ülök "az osztályban" és jön a dékánom, elém rak egy tányérbán virágokat és azzal kínál, mert szülinapom van. Egyet a számba tömött, virág volt homokkal töltve.
Jó volt felébredni.