Jegyeimet kifizettem végre, mondanom se kell, hogy megint késésbe voltam.
Sétálva mentem a lányért. Uránia melletti bejáratnál láttam az egyik Ifjú Titánját. Meg is lepődtem, hogy cigizik a kölyök.
Mentem tovább, vagyis inkább csak pár méterrel jutottam tovább, mikor előre nézve Őt láttam meg. Úgy nézett ki, mint egy macska, akit kivágtak a zuhogó esőbe. Nagyon húzta össze magát, nehogy még egy esőcsepp a nyakába essen. Ezen ott vigyorogtam, ekkor nézett felém. Csak egy pillanatra néztünk egymásra, lehet, hogy talán fel is ismert. Elvégre a piros kabátomban voltam, amit már messziről felismer.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.