Előadásra majdnem késve estem be, de beértem.
Ültem a kis helyemen és vártam. Jött is be, mint mindig legutoljára jött be.
Leült a helyére és 3 percen belül meglátott. Na jó... előbb. Előttem egy igen terebélyes pasi ült, néha jó volt mögé bújni, mikor már nagyon nyihogtam.
Végvári-Hámori kettős az Orlovszky Klára Nóra... szösszenetükkel nagyon ütött. Ennyire még nem röhögtem rajtuk... ez a szószerinti dőlés a röhögéstől. Persze közben ment a szemezés, ott nyihogtam a végére kidőlve.
A végén megvártam, persze rám nézett és utána ment tovább.
K. akkor lépett hozzám, mikor Ő épp az utca végére ért. Kérdezte, hogy kit várok. Válaszoltam, hogy Szerinted? Elindultunk arrafelé, mert K. is arra parkolt. Mesélte is, hogy érkezéskor találkoztak, Ő akkorát ugrott, és menekült be a színházba.
Mire a sarokra értünk, már a kocsiban ült, épp indított. Vmin elkezdtünk röhögni és pont felé fordulva vigyorogtam. Nem tudom hogy jött le neki.
Nagy szélben sétáltunk egy háztömbnyit közben beszélgettünk persze Róla, és még sok minden másról is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.