Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Érdekesen müködöm, ezt már többször megállapítottam, de a tegnapi nap, na az csúcs volt. Najó, csak egy csúcs.

Szóval ábrándozva-embergyülölve mentem postára, és adtam meg magamat a sorbanállás kényszerének. Ja, kétszer is sorba kellett állnom, elvégre ez még régi posta, szóval nincs ám egy ablaknál minden elintézés!!!
Közben bambulok ki az ablakon és látok egy Ideálhoz hasonló embert beszélgetve menni egy másikkal. (hűűűű de bezavartam) Mindjárt találgatom is, hogy ő-e vagy sem. Aztán sorra kerülök, így semmi sem derül ki.

Postán kivül megyek a kisutcán, mondván irány a könyvtár! És előttem 100 méterre Ideál megy! Szép lassan, ahogy tőle nem szoktam meg! Így futottam, aztán lassítottam, mondván elég hülyén néz ki, ha mögötte lihegek. :D Szóval mögötte jó nagyok lépek (oszt még se híínak Micimackónak), hát nem cseng a telefonja és beszél hosszasan?! No akkor lassítás, és csak megyek utána és nézem a széles hátát, a táskáját és a kezét. (mert az előbb kivette a zsebéből és furán tartja, mintha vkinek fogni szeretné a kezét) Aztán gondoltam egy nagyot! Mivel megelőzni nem lehet csak ha nem borítom fel - egyszemélyes a járda - átmenni a másik oldalra meg lusta voltam, hát kimentem az úttestre és életemet kockáztatva megelőztem, közben csak a hangját hallgattam. (azt, hogy miről beszél nem tudom, de nem is tartozik rám) és mentem tovább a sarokig. (naná, hogy pont most nem jön semmilyen autó, hogy ott lehessen várakozni, máskor meg...) Átmentem, majd a placcra kiérve, kicsit visszavettem a lendületből. Még vissza is fordultam, hogy Ideál jön-e irányomba, vagy - ahogy szokta - eltűnik az első lehetőségnél. Jön "utánam". No akkor séta tovább. Bámészkodva.
Találtam is egy gyönyörű kaput. Kovácsolt vas és hihetetlen szép motivumokkal díszítve. Nálam pont ilyenkor nincs gép!
Megint elértem az utcasarkot, autó már megint nincs sehol, így átmentem a másik oldalra. Ház oldalából visszanéztem, és egy pillanatig elképedtem: Ideál eltűnt. Aztán kiért az egyik oszlop takarásából és igen gyilkossá váló tekintettel nézett felém. Ezen vigyorognom kellett - bocs!
Indultam tovább a kiálló térköveken, hátha... de nem. Így vissza a sarokra, és ott Ideál már jó messzire van, tehát könyvtár várhat, én megyek Ideál után. És séta tovább, persze megint siettem, így pikk-pakkra utolértem. Egy vonalban voltam vele, néha ránéztem - a mosoly különböző fázisaival a képen - mikor egyszer rámnézett, aztán gyorsan el is fordította a fejét. Saroknál befordult (ez még a 2. sarok a háztömbnek) és ment szépen lassan tovább. Azt hittem, hogy az egyetemre megy, de nem, maradt az oldalán és ment tovább. Szinte az épületre sem nézett.
Mentem utána - tisztára mint a kisbornyú! - és vártam. De hogy mire, azt nem tudom! Így elértük a 3. sarkot is, ott befordult, már kezdtem vigyorogni, hogy ez milyen játék, aztán szépen belépett a rádió nagykapuján és eltűnt.
Én meg vigyorogva mentem tovább a könyvtárba.

Folyamodványa az esetnek:
Tánc után irány Ideál megnézése, elvégre még korán van doki nénihez menni. Így nagy séta után végre megint az ablaka alatt, aztán megjelenik. Egyszer kinéz, aztán eltűnik, közben Makkára is figyelek. Tesz egy kört a szobában, majd újra megjelenik, karbafonja a kezét aztán hátraarc és leoltva a villanyt a szobában kimegy.
Mondanom se kell igaza van!!!!;))))

Folyamodvány folyamodványa:
Másnap este - mert én tényleg hüje vagyok és szeretem a mazo-énemet - elmásztunk megint Ideál ablaka alá. És mi volt?! Behúzott függöny!
(extra bünti, ahogy azt kell!) :DDD