Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Makka eladva, Madmartigen zaklatva, hogy mégis mikor és hova. Első nekifutásra János-hegy lenne az Erzsébet-kilátóval. Csakhát hogy jutunk oda fel? Meg hideg is van. Más tervet!
OKé, akkor át Madmartigenhez és tervezzünk, amíg odaadom a cuccokat neki. "ami jár, az jár, nem?"
Végül gyors döntés, legyen a Vár, és amig Madmartigen készülődik babázhatok a legkisebb unokahúgával. Szép nagy baba, és most már nézelődik is, de még mindig csak nyávogó kismacska hangokat ad ki még a legnagyobb bánatában is.
Indulás végre! Persze mindenhol fújt ám ezerrel a szél, de mi kitartóak voltunk és feljutottunk a hegyre. Közben éhenhalás szélére kerültem, mert úgy indultam el otthonról, hogy nem kajáltam. Mondván csak lesz vhol vmi zsákmányolható élelem.
Persze mire tényleg éhes lettem már a várbusz megállójában álltunk és épp jött a busz. Majd a várban!
Leszálltunk a Korona cukrászda előtt és elindultunk a Sándor Palota irányába. Igen csodálkoztam, hogy egy férfi ilyen erős szélben hogy bír furulyázni, mert nekem a zsebemben is le akart fagyni az ujjam, nem hogy ha kint tartottam.
A kirakodó soron találtam kürtös kalácsot, már épp hagytam magamat befolyásolni a gyomrom által mikor megláttam, hogy mennyi is az annyi! Balra át! Indul tovább!
Végül egészen a Széchenyi Könyvtárig eljutottunk - közben sikeresen kikerültünk egy fényképezkedő épp esküvőjükről megszökött párocskát - majd innen is szinte seggel jöttem ki, mert az infós falon megláttam, hogy mennyi lenne egy évre a beiratkozás. Hinnye!
Visszafelé kikerültük a mátkapárt és kimentünk a Galéria elé. Itt Madmartigen kizavart egy kiugró párkányrészhez és elkövetett rólam egy képet, majd csinált pár képet a kilátásról. Végül két remegés közben én is elővettem a gépemet és kattingattam párat.
Visszafelé közös ismerősről beszéltünk, aki még mindig nem jutott el arra a szintre, hogy felnőtt embernek tudjam tekinteni tettei/megnyilvánulásai után. (de lehet, hogy csak gonosz vagyok!)

Kicsi gépemen kipróbáltam, hogy milyen az, ha felhőket lővök.

Először az automatikus program választással csináltam (ő hívja így magát!), aztán meg panoráma képpel. Hmm!

 Hééééé, hol a lefotózott felhőm?

 Végül megtámadtunk egy boltot, aztán meg egy RétesVárnak nevezett helyet, ahol rétesen kivül - nem, nem várat lehetett kapni - volt még mézeskalács és kenyérlángos is. Utóbbira beneveztünk, aztán irány a Halászbástya.
Szent István lovas szobránál ragadozómadarakkal fényképezkedhetett aki akart, mi ki hagytuk, inkább a tájat fényképeztük és később csak a madarakat.
Persze Madmartigen megint átment erőszakosba és mindjárt fényképezni kezdett, végül - hogy nekem is jó legyen - egy fülkébe álltam fel. És itt többet álltam, mint előtte addig együttvéve! Már épp szóvá tettem, hogy "ennyire nem férek bele, hogy már Feszty-körképet kell készíteni rólam?", mire hagyta, hogy lekászálódjam és megnézem a képeket. Ezen persze nem csak ő vigyorodott el, hanem a mögötte ácsorgó két szöszkeség is.
Tovább kalandoztunk, és megint hoztam a formámat, mert olyan helyre szerettem volna menni, ami most épp le van zárva a nagyközönség elől, mert felújítják. Így a kerítésen keresztül követettem el egy képet.

Ja, és sarok nélkül mit ér az élet?

Miután a szél elfújt minket a Halászbástyától elindultunk vissza a másik oldalra, hátha megtudjuk, hogy Madmartigen nagy Ideálja merre is lakott, mikor még itt élt. Nem tudtuk meg, hát irány haza, szépen lesétáltunk. (Persze ekkor zsinórban jöttek a buszok) Találtunk kicsi cukrászdát, meg galériát, aztán nem mentünk be a Burgerbe, helyette a Mammutba mentünk, ahol milliónyian voltak. Persze nekem a lépcsőn sikerült elgázolnom egy hajléktalan nőt, mire ő kezdett el szabadkozni, aztán én, végül inkább odébbléptem. Bent mondta Madmartigen, hogy a nő akart még vmit, csak igen határozottan lepattintottam. (pedig még mosolyogtam is, hogy ne legyek annyira nyámnyila)
Kicsit ténferengtünk, aztán irány Újpalota. Persze, hogy ilyenkor 7E jön, így beugrottunk hozzánk, hogy Gizit felkapjuk és őt is átvigyük. 
Kedvenc süteményesünk már zárva volt (könyörgöm még csak 3/4 6 volt, nem 6 óra!), így mentünk a másikba. Szuper! De volt rumos szelet!
Felmentünk, macskáztam, aztán gépbe életet leheltem és feltöltöttem a képeket. Utána Madmartigent kitúrtam a gépe elől és neteztem, amíg ő Gizivel volt elfoglalva és amíg nem kaptam telefont anyámtól, hogy Makka már otthon van.
Otthon nyivákoló Makka várt. (mi van vele?)