Múlt héten Makka azzal sokkolta a családot, hogy felgyógyulva végre elmehetett táncolni.
Ezalatt az idő alatt a dolgomat végeztem, néha egész hajmeresztően.
Anyám telefonál az egyik telefonomon, mivel épp nem bírtam felvenni, mert az egyik fülemen a bolt telefonja, a bodé előtt kilométeres sor áll, hát alig pár perccel később a másikat is megcsörgeti! (vhol elhagytam a logikáját a dolognak!)
Végre mkit elintézek, visszahívom. "Jajj, a gyerek nem akar bemenni táncolni és itt állunk, és nem tudom, hogy mit csináljak!" (pánikroham szaga volt....) Gyerekkel beszéltem, aki közölte, hogy ő fáradt, és ezért nem akar táncolni..... bent a teremben, mert egyébként a folyosón végigpörögte-ugrálta az óra időtartamát.
Otthon beszélgettünk erről, ő nem akart táncolni, mert nem lehetett a szép, új, rózsaszín ruhájában, hanem a jelmeznek kijelölt ruhájában kellett volna lennie.
Hétfőn apja ment érte, aki már tudott a szabotázsról. Így a gyereknek is jó legyen, apja bevetette a legvégső fegyvert: Aleszja Popovát. Aki nevezetesen pont Makka egyik csoporttársának az édesanyja.... és egyébként Kossuth-díjas balettművész. ;)
Lészi beszélgetett Makkával, hogy bizony ő is szokott félni fellépés előtt, az nem baj!
Lánykát nem hatotta meg, ő ragaszkodott ahhoz, hogy nem fog táncolni. Pedig apjával már olyan szerződést is kötöttek, hogy nézők nélkül táncolni fog.
Megérkeztem, Makka mutogatta apjától zsákmányolt pónikat és a Kalocsáról vásárfiaként hazajövő mézeskalácsokat. (persze nem ehetőek, mert dísztárgyként lettek eladva)
Végül bepofátlankodtam Makkával a terembe, és leültem az ajtóhoz közel... többiek a táncot mutatták be, irtó édesen.... lányom a lovaival volt elfoglalva. Persze idő után a többi kislány is megnézte az avangárd színű patásait, alig bírtam visszaterelni az érdeklődöket a gyakorlathoz.
Szünetben kértem Kata nénit, hogy ő is beszéljen a lánnyal. Második részben Makka ismét nem akart táncolni, tovább játszadozott a lovakkal. A végére már majdnem bőgtem annyira ideges voltam. Óra után Makka kivonult, mintha ő is részt vett volna az órán. Iziben visszahajtottam, persze mindent megpróbált. Végül nekünk is sikerült két percre lefoglalnunk Kata nénit.
Hm, lányom nagy stratéga, mert ott megígérte, hogy megy majd táncolni. Meglátjuk!
Legfoglaltam a jegyeket, aztán telefonálgatásba kezdtem, hogy a versenyzőimmel közöljem, hogy mikor és hol lesz az előadás. Majd elolvastam az emiljeimet, ahol Ypszi jelezte, hogy ő is jönne... ha nem gond.
Makka már az ágyban, de még nem aludt. Utolsó aznapi kérdésként feltettem neki a nagy kérdést. A válasz abszolute pozítiv volt... na, ennyire nyerő nála Ypszi, de egyikünk sem tudja, hogy miért!
Így most várom a holnapot, mikor megyünk táncolni, aztán meg a jegyekért... ha még meg vannak.