Reggel fél 7-kor keltem, hogy talán 8-ra be tudjam dobni a gyereket a bölcsibe... ha már most már fizetnünk kell érte, akkor használjuk ki teljesen azt az ellátást.
Gyerek mellettem ébredt, mert áthoztam a szokásos kifogással... annyit forgolódik, hgoy mindig sikerül legurulnia a pokrócokról.
Indulás fél 8 körül, és 8-ra sikerült is odaérnünk. Igyekeztem gyorsan beadni a gyereket, de gondozónők eltűntek pont arra az időre, mikor adtam volna be a gyereket, mert mentek reggeliért. Sebaj. Futás tovább. Postát megnéztem, milliónyi ember, oké, akkor tényleg futás be.
Keményen kitoltam magammal, mert új helyről rendeltem kaját, tejszínes csirkemellet, fűszervajas párolt zöldségekkel. Utóbbi csak olyanokat tartalmazott, amit elvileg most inkább kerülnöm kéne: kukorica, zöldborsó, zöldbab, karfiol, brokkoli. Este színház, ajjajj!
Életem első tárgyalása. Főnök APEH-nál, telefonált, hogy kezdjük el, mert a tárgyalófél csaj már ott van. Majd jön. Oké, kimegyek, bemutatkozom, mire a csaj feláll és egy jó fejjel magasabb nálam!!!! Anyám, kissé döbbentnek tűnhettem!
Belecsaptunk a levesbe, igyekeztem felkészültnek tűnni - elolvastam az anyagot, bizisten! - de szerintem nem győztem meg.
Aztán befutott a főnök és onnan már jobban ment a dolog.
Aztán este 6-ig nyomtuk az ipart.
Utána futás postára, nem is voltak sokan.
És akkor irány a szórakozás. Előbb még sétáltam egyet, mert félre értem csak oda. Hát elütöttem az időt, azzal, hogy megkerestem a kocsit. Ennyire messze talált csak helyet? Nem semmi!
Bemegyek, mindjárt ismerőst találok az ajtóban, akivel kb. 2x találkoztam, de köszönt. Gyorsan visszaköszöntem és menekültem, nehogy vmi társalgásra kerüljön sor és kiderül, hogy nem emlékszem már a nevére sem.
Újabb ismerősbe botlok, aztán a mosdóban Csillával találkozom. Kaptam tőle "Sok hűhó semmiért" videókazit, úgy vigyorogtam utána.
Beültem és meglepődve konstatáltam, hogy király helyre szól a jegyem, mert pont szembe ülök Vele.
Előadás alatt kezdődött a szokásos keresés, aztán megtalált, mélyen a szemembe nézett, de vmi vagyis vki miatt lekaptam róla a tekintetemet. Utána visszanéztem és még nézett, de most nem volt olyan lelkes mint általában. Ellenben a környéken ülőket remekül elszórakoztatta.
Volt ugyan egy kinézése, amitől még a térdem is remegett, aztán sokáig semmi. És jött a "Rossz álom". Ott sűrűn arra nézett ki, amerre ültem, de mivel szemüveggel olvasta a szöveget, nem hiszem, hogy sokat láthatott bárkiből is.
Utána megint semmi. Tapsnál viszont kinézett, amit csak mostanában kezdett el, eddig nem nagyon gyakorolta.
Előadás alatt újabb rekordot döntöttem kabát szerzésből. Mert már kint álltam, mikor ő még csak kijött. Nézelődtem, aztán gondotlam elindulok utána, hátha, oszt még sem. Utána kisétáltam a krt-ra, hátha ott jön ki, de nem. Végül találkoztam Csillával, akit elkísértem a metrólejáróig, majd vissza, hátha találok még ismerőst ott.
Erre Lackó ment be a sarki italmérésbe. Utána találkoztam Bernadettel, és vele beszélgettem, majd kijöttek nagy nehezen a lányok is, és végül Gabika is megjelent. Aki persze rohant, de Bernadettnek azért még fel kellett tartania.
Utána elsétáltunk a Nyugatiig, én ott elkaptam a villamost és azzal mentem a budai hídfőig. Ahogy bandukoltam a 86-os megállójába, eszembe jutott a 2005. december 27-i este.

"Nóra c. előadás után voltam, akkor láttam színpadon először. És akkor láttam élőben először. Mikor megláttam, ahogy a portánál kissé lehajol, hogy vmit közöljön/aláírjon/egyebet műveljen, meglepődtem, hogy milyen széles a válla, mégha nagy kabát is van rajta, és egyben megijedtem, hogy mi lesz, ha kijön. Semmi! Kijött, és elment mellettünk, aztán Sabine utána ugrott és kérte, hogy lehet-e egy közös fotó? Válasz egy gyönyörű mosollyal mellékelt nem volt.
És ahogy a budai hídfőnél a 86-osra vártam, gyönyörűen hullott a hó, a város csak tompán zakatolt-morajlott, hihetetlen boldog voltam, azzal a furcsa felszabadult örömmel a szívemben, amit nagyon ritkán érzek."

Hazaértem egy tök üres lakásba, ahol az első pillantásom egy hungarocel kupacra esett abban a szobában, ahol a cuccaink tanyáznak a földön - mert polcok március oda nem szerelték fel magukat. Ahogy jobban megnéztem, vki átvágott a cuccoson, mert pár dolog leverve, kiborítva. Grr, az ilyet nem nagyon komálom!
Majd az ágyamra dobva két farmerünk, mert matyi mosott. Oké, hogy megszáradtak, de azért miért kell csak úgy odavágni? (én vagyok túl kekec-kukac, kezdem nem torelálni, ha vki a cuccaimhoz nyúl)
Hogy mondjam, tudatosult, hogy innen mielőbb szabadulnom kell, mert ezt már nem nagyon fogom cérnával bírni.
Megnéztem az emileket, de csak egy friss internetezőtől kapott köremilek voltak, hááááát hagytam az egészet. Majd Lelki Hichomattal csevegtem, ő is fejet ment szellőztetni én is vágytam arra nagyon.
Gyors zuhany, majd a webkamera előtt kénytelen voltam kétszer törülközőbe csavarba elflangálni a saját törülközőmért menni. Majd irány az ágy.... ahol egyenletesen homokkal volt beszórva a "lepedő". Hosszas fejtörés után rájöttem, hogy azt a nadrágot adtam rá a gyerekre ebben az ágyban, amiben tegnap homokozott és onnan a meglepi.
Gyors álomba zuhanás volt!