Vágta a színházig. Még csak 50 van, de sehol senki a bejárat előtt. Furcsa! Biztos hideg van. Belépek az ajtón, aztán még bizarrabb látvány fogad, milliónyian a ruhatár előtt. Mki kabátra vár. Jegyet előveszem, megnézem a kezdési dátumot. Kezdési időpont: 17 óra
Csöppet elkenődtem, aztán ismerősöket fedeztem fel, így maradtam. Természetesen fél percen belül mki tudta milyen ügyes és okos voltam. K azzal derített jobb kedvre, hogy elmesélte, hogy ő Szegedről jövet nézte el az időt, ő nagyobbat szívott.
Egyik kedves ültető lány beszélt a nézőtéri felügyelővel (talán tényleg ez a titulusa), és megengedték, hogy bemenjek a legközelebbi előadásra, hogy megnézem a darabot.
Utána ismerősökkel bementünk egy könyvesboltba, ahol csodás albumok között válogattunk.
Természetesen hülye történész mindjárt olyan albumot talált, ami után percekig nem kapott levegőt és a gondolatai is őrült tempóban kezdtek cikázni.
De ha egyszer nagy leszek ezeket mindenképp kérem! (Légyszi, légyszi Télapó, hiszek benned)
- Budapest, 1945
- 1938-1945
- 1956
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.