Csütörtök esti Ideál nézés. Alig nekikészülés, elvégre mégiscsak büntiben vagyok, vagy mi a szösz!
Elég hamar odaértem, és igen! kocsit is megtaláltam. (újabb menekülési stratégia kialakulóban Ideálnál) Jegyem is lett, és utána még elintéztem, hogy legközelebb emailben jöjjön a színházi értesítő - ha már környezetvédelem is van - ne postán. Szóval boldogság, mert extra ráadásként megint ugyanoda kaptam helyet, ahova múlt hónapban kaptam. (talán uazokat a kiszólásokat is megkapom, talán)
Előtérben ruhatáros lányokat megleptem anyám gipszben végződő sztorijával, aztán mosdóból jövet találkoztam két régi topicolótárssal. Így velük beszélgettem, aztán megérkezett Állandóhellyel Rendelkező is, és úgy folytattuk tovább a beszélgetést, vagyis a kritikázálását egy beszólásnak Ideál topicján.
Majdnem harminckor még egy gyors mosdó, addig csajok bementek - legalább legyen vki bent is - én meg ismerőst találtam a büfé mellett. Fővilágosító volt az, aki épp telefonált, de legalább felismert. Erre nem akkor jön Ideál?! Meglátott az ajtóban és inkább a sarokba vonult és ott ácsorogva pislogott felém. Telefonálás nem maradt abba, közben jött a nézőtéri felügyelő is, így integetés és indultam a helyemre.
Állandóhellyel Rendelkező már ott foglalta nekem a helyemet, aztán megmutogattam, hogy milyen gyönyörű képekre tettem szert. Újabb nézőhullám jött be a legvégén Ideállal. (mondjuk ha ő is leült volna, akkor sem lett volna teltház, így ment a helyére) Persze felfeküdni is úgy sikerült, hogy mindjárt szem előtt legyek. (szemmel tartjuk a büntetésben levőt :P) Aztán elkezdte, megint vmi öreges fáradtsággal játszva a szerepet, de most semmi vigyorgás nem volt, mint a múlt hónapban. Főleg, hogy csórikám még le is fagyott két helyen, és csak bámultam az ölembe nagy zavaromban.
Hülye kérdés, de mikor hagyja már el a kötést? Mert már 2 hónapja volt a baleset és még mindig fehéren virít a lábán a kötés.
De hiába bünti, azért Ideál odatette magát! 40+/-3 kinézés 90 perc alatt, azért az még mindig nem semmi, nem?!
Kaptam két nagyon részt, szóval még boldog is lehetek. Egyikben porcelánbilit ígér, a másikban meg feltételezi, hogy fázom (hely de kitalálta).
Egyszer meg sikerült, pont akkor megmoccantanom elzsibbadt fenekemet fájdalmas grimasszal a képemen, mikor rámnézett, és csak reménykedni tudok, hogy nem vette magára. (Ő ilyen, még erre is képes)
Tapsikolásnál - ami tőle fura - két befutásnál is kinézett! Nofene!
Kabátszerzés, aztán irány hátra. Végre ki volt világítva a bilibolt kirakata így meg tudtam nézni a kedvenc késtartómat. (mondtam én, hogy bolond vagyok, de az a késtartó tényleg egy remek kreáció) Aztán szemrevételeztem a virágboltot, most, hogy állítólag mindjárt kitör a tavasz milyen dekorációval köszöntik. Hááááát, elég tré lett! Megfordultam és találtam egy antikvitást - anyámat nem találtam meg benne, tehát vagy nagyon nívós bolt, vagy bénák - és ott nézelődtem. És jött! Ő! Vállradobott tescós zacskóval! (ezt elkéne már kobozni tőle, irtó ciki ránézve - szerintem) Én meg?! Megijedtem, hogy most mi lesz? Vmi menekülésszerű izébe csaptam át, így elindultam a kocsija felé. Szép lassan. És csak azt hallom, hogy jön, nem is figyelve a lépte által okozott zajra vágtat a másik oldalon. (végre, végre vágtat, akkor nincs vele nagy baj!!!!) Annyira durcira vette a figurát, hogy inkább átment a túloldalra és onnan oldotta a központi zárat. Aztán bepakolt és tovább nem tudom, mert elmentem mellette. De megint lassan hajtott el. (mi van vele?!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.