Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Otp tanfolyás után rohantam a színházba, hátha látom a kocsiját, de sehol semmi. Azért is rohantam, hátha látom a színpadon. Persze ismerősöket találtam befelé menet. Kiderült, hogy mki felkerül az emeletre. Kivéve Csillát, aki középre került a 8. sorba vagy hányadikba. Mázlisa.
Felmentünk az erkélyre, ott beszélgettünk az ültetővel meg B-vel, majd M-val is. Utána az az ötletem támadt, hogy a szélen álló puffot elkérem és beülök az első sorba. Sikerült a csere. Persze itt a függöny lehúzva, így nem lehetett mást látni, mint hogy mászkálás van a függöny mögött.
Elkezdödött az előadás, az első szövegénél mindjárt felnézett, persze, hogy vigyorogni kezdtem.
Második felvonásnál megint ültem a puffon, persze lett volna helyem máshol is, de jó volt ott.
Előadás után gyorsan szereztem meg a kabátomat, most tényleg rekordot futottam. Mentem ki, várakozom, már szinte mki kijött, mikor Cs. is megjelent, kérdezte, hogy mi a helyzet? Mondtam még sehol semmi. Erre lejött, még hátrafésült hajjal. Épp vmin vigyorogtam, mikor rámnézett, elkapta a tekintetét, majd újra rámnézett. És most nem került egy hatalmasat, hanem csak a köztünk lévő oszlop miatt ment el a másik "lyukon". Csillával még tanakodtunk, hogy mi legyen, végül ott hagytam, hogy tudjon menni kajálni.
Így mentem az Astoria felé, előttem Ő. Forgatta is a fejét rendesen, de még messze voltam.
Megláttam a kocsiját, de nem ment felé, hanem elment a bankautomatához pénzért. Így ácsorogtam egy keveset, majd indultam tovább. Akkor jött kezében még a nyitott pénztárcája. Rámnézett és ment a kocsijához. Ránéztem és csodálkoztam. Aztán mentem tovább.

Lelki Hichomattal van jegyünk az Üvegcipőre. Persze, most dacból sem a "vizes blokkba" ültünk, hanem a bal oldalra a 3. sorba.
Kezdetnek Hichomat elkésett, Gabika már sepregetett, mire beesett.
Félórával később bejött Ő is és onnantól kezdve nézelődés kezdődött. Egyszer már ki is szólt: "vén marha vagyok". Nem is igaz...

Szünetben próbáltam Hichomatot beszédre kényszeríteni, de nem sikerült, végül nekem kellett csevegnem, na nem panaszkodom, mert megy a pampogás. Elmeséltem a teázás utáni találkozásunkat. Persze nagy nevetés.

Második felvonás csókjánál megint sírtam befelé. Én is akajjok!

Harmadik felvonásra Hichomatnak el kellett mennie, mert anyja bedurcizott, és nem volt hajlandó vigyázni a törpre. Így maradtam egyedül.
Felvonás közben egyszer csak kinézett és mondta a szövegét: "kint a sarkon". Vigyorogtam ám keményen.

Előadás után gyorsan megszereztem a kabátomat, na nem rekordot döntve és kint várakoztam. Kicsit mászkáltam és lőn! megtaláltam a kocsiját... a sarkon. Sétáltam vissza, jött ki két zenésszel, nem mertem megszólítani. Így elment mellettem. Aztán beszállt a kocsiba. Így gyorsan mentem a kereszteződéshez. Ott állt elsőnek.
Erre nem merek ránézni!!!!! Én hülye!!!!!

Persze, hogy utána várhatom, nem fog megvárni, elvégre Ő már nyitott.

Előadásra majdnem késve estem be, de beértem.
Ültem a kis helyemen és vártam. Jött is be, mint mindig legutoljára jött be.

Leült a helyére és 3 percen belül meglátott. Na jó... előbb. Előttem egy igen terebélyes pasi ült, néha jó volt mögé bújni, mikor már nagyon nyihogtam.

Végvári-Hámori kettős az Orlovszky Klára Nóra... szösszenetükkel nagyon ütött. Ennyire még nem röhögtem rajtuk... ez a szószerinti dőlés a röhögéstől. Persze közben ment a szemezés, ott nyihogtam a végére kidőlve.

A végén megvártam, persze rám nézett és utána ment tovább.
K. akkor lépett hozzám, mikor Ő épp az utca végére ért. Kérdezte, hogy kit várok. Válaszoltam, hogy Szerinted? Elindultunk arrafelé, mert K. is arra parkolt. Mesélte is, hogy érkezéskor találkoztak, Ő akkorát ugrott, és menekült be a színházba.

Mire a sarokra értünk, már a kocsiban ült, épp indított. Vmin elkezdtünk röhögni és pont felé fordulva vigyorogtam. Nem tudom hogy jött le neki.

Nagy szélben sétáltunk egy háztömbnyit közben beszélgettünk persze Róla, és még sok minden másról is.

Jegyeimet kifizettem végre, mondanom se kell, hogy megint késésbe voltam.

Sétálva mentem a lányért. Uránia melletti bejáratnál láttam az egyik Ifjú Titánját. Meg is lepődtem, hogy cigizik a kölyök.
Mentem tovább, vagyis inkább csak pár méterrel jutottam tovább, mikor előre nézve Őt láttam meg. Úgy nézett ki, mint egy macska, akit kivágtak a zuhogó esőbe. Nagyon húzta össze magát, nehogy még egy esőcsepp a nyakába essen. Ezen ott vigyorogtam, ekkor nézett felém. Csak egy pillanatra néztünk egymásra, lehet, hogy talán fel is ismert. Elvégre a piros kabátomban voltam, amit már messziről felismer.

Munka után rohanás a villamoshoz, nagyon gyorsan feljutottam az adott helyre. Nézelődtem az utcán, a kocsit hol máshol, mint a Statisztikai Hivatal előtt találtam meg.
Bejárat előtt egy kedves szervező lánnyal találkoztam, aki látva hihetlen bénázásomat segít bejutni.

Bent önkiszolgáló kabátmegőrző volt, de már ott is voltak nagyon jó képek. Ott nézelődtem, húztam az időt, mert féltem bemenni a kiállításra. Épp indultam be, mikor kijött. Rámnézett, még egyszer rámnézett, aztán elment.
Gondoltam ha már tudja, hogy itt vagyok, akkor bemehetek. Bementem. Az első képtől még nem aléltam el, de a többitől! 50-es, 60-as, 70-es évekbeli színházi és színészképek. Nagyon jók voltak.
Az már kevésbé, hogy kezdtünk nagyon sokan lenni, egyre több "celeb" jelent meg. Pl: Szilágyi Tibor, Béres Ilona. Utóbbi hihetlen változáson ment át, mert egyik képen, még gebe lányka, és élőben, még mindig gyönyörű idős hölgy.
Láttam régi erkeles képeket, meg Gálffi gyerekkori képeket. ;) Utóbbi is élőben jelen volt, mert ő volt a megnyitó beszédet tartó.

Végre elkezdödött az éltetés, gyors bevezető, aztán jöjjön a megnyitó beszéd! Kis hablattyal sikerült is vmit mondania, mondjuk a Rómeó és Júliás szál nem volt nekem egyértelmű, úgy érzem erről még kéne egy kis utána járás, hátha egyszer sikerül megvilágosodnom.

Műsor után hoztak vizet, persze bubisat, így hanyagoltam, utána meg pezsgőt, de az széles ívben kikerült. Addig inkább legeltettem a szemeimet Rajta és a képeken. A végén már nagyon közel kerültem hozzá, annyira, hogy inkább visszamenekültem a tömegbe. Ahogy már senki nem bezsélgetett vele, úgy indult haza. Persze próbáltam utána rohanni, de mki elém állt. Így mire kiértem már csak hűlt helyét találtam a kocsijának, Őt is a lenti piros lámpánál tudtam csak újra meglátni és mivel jött a villamosom, hát rohantam egyet. Utána még láttam a kocsiját fel-felbukkanni a tömegben, de a végére teljesen elvesztettem.

Délután haza a bölcsiből, adott pizzázóba benéztem, hát nem ott ül?! Egy nővel... és nagyon elmélyülten nézte.

Ilyenkor mi a helyzet?

5-kor tali a Nyugatin, lányok már ott voltak. Ági meg is jegyezte, hogy kétszer kell rámnézni, hogy egyszer észre lehessen venni. (Jól esett)

Végre találtunk egy helyet: Zöld teknős barlangja

Találtunk helyet is - Nagy Vízben kaptunk helyet.

Kaptunk fini teákat: Sámán asszony teája (gyömbér ízű, nagyon fini), Apacs tea (fekete tea volt)
Tortácskák: almás-diós és sárgarépás-diós (utóbbi enyém volt, nagyon ott volt)
Barna cukor és tejszín

Beszélgettünk mindenről, a végére a gyerekekhez lyukadtunk ki, főleg Ági nyávogott a fiairól, kicsit olyan érzésem volt, mintha végre kiszabadult volna a mókuskerékből és vkiknek sikerült panaszkodnia egy jót, hogy milyen rossz nekik. (ja, új céges kocsi, ami Audi lesz, de otthon is egy jobb családi autó, szóval száját alapállásba rakhatja)

Hazafelé indultunk, Anikót hazakísértem, közben terepszemlét tartottam, hátha látok egy ismerős rendszámú kocsit. Sehol semmi.

Visszafelé indulva bambulok az útra, ahol egy ismerős rendszámú autó húz el mellettem. Telefonálok Anikónak, hogy na, trolival akarta, hogy menjek, oszt mégis csak gyalogolnom kellett, mert lám!
Siettem azért, hátha még látom egy kicsit, de nem sok reményt adtam neki.
Közeledem a sarokhoz, mikor látok egy ismerős fejet, sálat és az alak mögött a kocsit. Elindult a sarok felé, majd egy éles kanyar és át a zebrán. Ott rámnézett, hosszan, majd, hogy pofára ne essen (kárörvendően magamban vigyorogtam, hogy visszakapná a 14-i "majdnempofára esésemet"), előre nézett, majd elsétált előttem. Mondanom se kell, hogy a szokásos hátratett kézzel tette, megint az andalgós stílusban. GRRRR! Persze, pont akkor jön rá a mászkálhatnék, mikor nekem sietnem kell haza!
Kénytelen voltam játékrontó lenni, ő a kirakatokat nézte, én átmentem az utca túloldalára és mentem a villamosmegálló felé. Találtam egy könyvesboltot, ott nézegettem könyveket - tényleg érdekesek voltak - hátranéztem, de sehol senki. Akkor irány a kisutca, majd vissza abba az utcába, ahol hagytam, ott már nem volt senki, mentem egy saroknyit, majd most már tényleg el a villamosmegállóhoz.

A legdurvább, hogy egyszerűen nem merek lépni, mert úgy érzem, hogy találok rajta fogást.
Tényleg, mit kéne még tennem, hogy vmi legyen?

Tegnap fél 6-tól zsibongott a szám! De nem kicsit! Először csak azért, mert a Vas u. környékén voltam, aztán alább maradt.
19:05-től viszont totál zsibbatt. Oké, épp előadás kezdődött, de ő csak félkor lép be, legalábbis abban a szerepben.
9-kor megint, aztán inkább elaludtam. Hajnali fél 4-kor mit csinál? Mert akkor is ment a zsibongás.

Kész! Feladom, hogy megfejtsem egy emberszabású gondolatait, tetteit, érzelmeit. Főleg utóbbit.

Ev. vérnyomását felnyomta egy dokinéni, ki a járandóságát akarta mindenáron mihamarabb behajtani - ráadásul telefonon.
Erre találtuk ki, hogy üzenetrögzítőt fogunk használni, melyen igen kulturálatlanul fogjuk a hívófél számára tudtul adni, hogy rossz időben próbálkozik.

- ************* (nem találtam fütty jelet a billentyűzeten), amennyiben még mindig üzenetet szeretnél hagyni, kérjük a SÍPCSONT után tedd ezt meg.

vagy:

- Pillanat megkérdezem, ööö... honnan is telefonál? Pillanat... Ev. vmi x.y. hív, itt vagy?
(háttérből) - Neki nem.
- Hallottam, nem? Én az ön helyében már letettem volna, mert úgysem fog sikerülni.

Reggel hívom Ev.et, hátha... Na nem! Telefon kikapcs, így hiába próbáltam min. 20x hívni, ez nem gyütt össze.
Közben befutott a futár a dobozokkal.
Kezdődhet a zárás!
Neki estem, hátha gyorsan végzek vele. Közben Ev. is befutott, elég derűsen. Dolgozom, vagyis csak számoltam, számoltam, számoltam.
Közben át kellett pakolnom a cuccokat a tárgyalóba, hogy ott legyen a távoktatás. Legyen!
Ott is számolok, közben nézem az órát, hát ebből nem lesz kíséret adás. :( Ev. emiatt elszontolyodott, jogosan.
11-től 15-ig számoltam, osztottam, szoroztam, vigyorogtam, eszmét cseréltem, aztán agyhalottként kivánszorogtam és átadtam a ládát.
Gyors kajálás és utána már csak vigyorogni tudtam, bár néha a poénokon a vigyorgás igen csak fáziskéséssel jött.
Aztán telefon anyámtól, hogy gyerek ismét otthon, mert lázas és náthás. Apja ment érte, gyorsan dokihoz is elmentek.
Igazolást kapott, hogy hétfőn mehet újra csak. Hurrá!
Hazafelé menet beugrottam a lakásba, ahol a villanyszerelő ott volt, és húzta be a vezetékeket.
Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire nem értek a házépítéshez, mert ahhoz hogy legyen villany nem elég csak egy csövet berakni a falba, ahhoz kell sok-sok vezeték is.
Hazaértem, ahol undormány szomszéd ott terpeszkedett a fotelban, meg a fodrászunk, meg a gyerek ott ugrált.
Persze! Beteg a gyerek! Inkább csak a tegnapi joghurt miatt lobbanhatott be a torka, semmi egyéb miatt.

Müpában koborlunk, mikor elém került és elbotlottam benne.

- Bocs, elbotlottam benned.
- Szívesen!

Indulnánk vásárolni, mikor fejhangon sívitozni kezd.
- Makka! Ne visíts!
- Énekelek!

- Bocs!

MÜPA - 1908-2008 Nyugat

Kis színházi kritika - vélemény, magán észrevételekkel.
3/4 7-kor kezdődött a - szokásos - szájzsibongásom. (aki ismer, tudja, hogy ilyenkor - elméletileg - Ő keres, gondol rám) Már az 1-es villamoson voltam, igen izgultam, hogy időben odaérjek.
50-re estem be, kisebb bénázás a forgóajtóval, rohanás fel, leadtam a kabátomat, mosdólátogatás, aztán irány fel a nézőtérre. Útközben M ugrott utánam. Ott szabadkozott, hogy farmerban van, mondtam És?
Befelé menet majdnem hasra estem, mert már mozgás volt a színpadon és úgy tűnt nagyon ismerős alakzat ácsorog a korlátnak támaszkodva.
Mire a helyemet megtaláltam (nem volt egyszerű, de ügyes voltam), és helyemet elfoglaltam, tisztázodott a helyzet, Csoki volt akire azt hittem, hogy Ő.
Elkezdődött az előadás. Hmmmmm, érdekes volt, de pozítivan! Jól lett összeválogatva a dolog! Kiváncsi leszek, hogy a kritikusok hogy fogják szétcincálni.
Aztán megjelent Ő! Nagyon jól áll rajta a frakk.... a zöld tornacipő kicsit rontott a helyzeten, de nem sokat. Ellenben levágatta a haját!!!!
(Frakkban volt mki, a lányok is, csak ott finomítva - az a régi kép ugrott be, erről a frakkos jelmezről, ami még a negyedikes irodalom könyvünkben volt a Nyugat addigi íróiról készült csoportkép - talán a második nemzedékről, ott mki frakkban volt)
Szünetben M-mel bezsélgettem, aztán mikor bejött a színpadra, akkor visszamentem a helyemre, ekkor jöttek az örkényes ültetőlányok, gyorsan behajtottam őket M mellé. És neki kezdtem a szokásos játéknak, néztem őt. Persze nem akart rám nézni, egyszer igen, de az se volt hosszú.
Előadás alatt nem egyszer azt vettem észre, hogy vmi rág, vagy motyog magában és közben nagyon látszik rajta, hogy gondolkodik.
Tapsnál mindig kinézett.
Igyekeztem gyorsan kabátot szerezni, de itt lehetetlen volt. Így lemondtam arról, hogy láthatom.
Sétáltam ki a villamoshoz, mikor látok egy gyorsan hajtó kocsit. Ismerős forma. Megfogta a lámpa, hurrá, ez Ő, gyorsabban szedtem a lábamat.
A lámpánál őt szuggeráltam, hogy forduljon már felém, de nem akart, végül mégis, akkor váltott zöldre a lámpám, így Őt nézve, elindultam a zebrán. Majdnem pofára estem!
Erre mit csinál? Bambul, majd mikor neki vált a lámpa, akkor olyan gyorsan elhajt, hogy jajj!
Itt mondtam, hgoy elég volt! Nem kell!

Reggel olyan hír fogadott, amire lélekben már vhol készültem.

Pótanyám ma reggel meghalt.

Még egy ok, hogy ne szeressem Valentin-napot.

Munka után Ábelékkel találkoztunk az Ikeában. Kisebb vontatás után simán ment minden, elértük a metrót.
Odaérve bénázva kérdeztem rá a Family kártyára, a válasz az volt, várjak türelmesen.
Természetesen a szekrényekbe ismét nem lehetett bepakolni, mert vagy zárva voltak, vagy nemes egyszerűsséggel hiányoztak a kulcsok.
Azért nem kéne ennyire hasonlítanunk a Balkánra, elvégre az Eu-ban vagyunk. :P
Rövid csúszdázás és főzőcske után sikerült eljutnunk az ebédlő részig.
A tomboldában Ábel már nagyban készült az űrhajós kiképzésre a forgós fotellal. A nők elvonultak a kajarészlegbe, ahol lánykám mindjárt bemutatott egy lehetőséget, hogy mi lesz ha nagy lesz: gogo-táncos lány! Nagyon ment neki a rúdnál táncolás.
Zsákmányoltunk mandulás sütit is, meg a szokásos húsgombócokat is.
Fizetés után irány enni, Ábelt is sikerült kibányászni a fotelból. Persze anyja rizses akármije nem kellett neki, de a torta sem.
Vizsont hatalmas sikere volt a sült krumplinak. Ezért Réka elszaladt egy újabb adagért.
Addig lánykám felfalt minden krumplit. Sebaj, ami maradt is finom volt!
Utána srácok átmentek igazi tombolókba, és inkább kiszedtük őket, és mentünk zsákmányolni mindenféle hasznos holmikat.
Fizetés után kis hiszti, aztán mki ment a dolgára.

Jól indult két embernek a napja!

Thököly-Róna sarkán két autó vesztegel. Az egyik fenn állt a járdán. Járó motor. Motorháztetőre egy nő hajol. Kezében toll és a betétlapot tölti ki nagyon figyelmesen. Mellette egy férfi ácsorog és halkan diktál neki.

Nem irigylem őket.

Vasárnap. Délután. Gyerek a nagyanyjával kutyát sétáltat, vagyis kutyákokat, de ez most nem oly fontos. Visszajönnek, gyors fürdés, ágybapakolás, öltözés és indulás.
Vágta a színházig. Még csak 50 van, de sehol senki a bejárat előtt. Furcsa! Biztos hideg van. Belépek az ajtón, aztán még bizarrabb látvány fogad, milliónyian a ruhatár előtt. Mki kabátra vár. Jegyet előveszem, megnézem a kezdési dátumot. Kezdési időpont: 17 óra
Csöppet elkenődtem, aztán ismerősöket fedeztem fel, így maradtam. Természetesen fél percen belül mki tudta milyen ügyes és okos voltam. K azzal derített jobb kedvre, hogy elmesélte, hogy ő Szegedről jövet nézte el az időt, ő nagyobbat szívott.
Egyik kedves ültető lány beszélt a nézőtéri felügyelővel (talán tényleg ez a titulusa), és megengedték, hogy bemenjek a legközelebbi előadásra, hogy megnézem a darabot.
Utána ismerősökkel bementünk egy könyvesboltba, ahol csodás albumok között válogattunk.

Természetesen hülye történész mindjárt olyan albumot talált, ami után percekig nem kapott levegőt és a gondolatai is őrült tempóban kezdtek cikázni.
De ha egyszer nagy leszek ezeket mindenképp kérem! (Légyszi, légyszi Télapó, hiszek benned)
- Budapest, 1945
- 1938-1945
- 1956

Szombat... déltől munka. Utána kaja vadászat, majd színház.

Mászkálok az utcákon, hátha találok egy kocsit. (menekülési útvonal) A Nagymezőben meg is találtam.
Bemegyek, mert már idő van, és még mosdólátogatóba is mennem kell - hiába, nőből vagyok. Kabátot bedobtam a megőrzőbe, aztán irány. Ott a sorbanállás közben M-mel találkozom, aki helyből telefont ránt és elkéri a számomat. Épp sorra kerülök, így nem osztom meg a titkot.
Ki felé jövet megadtam neki, mindenkettőt, pedig egyik még nem is volt kézben. Sebaj, reklámoztam egy sort.
Útközben eltűntem a másik mosdóba is, "csak semmi meglepetés" felkiáltással.
Várok egy kicsit kint, Ő még sehol, de 3 zsenge tök nagyon tanár úrazott, illetve becenevén nevezték. Gondolom 3 ifjú titánja volt jelen.
Bementem, egyszer csak jön.... Beszélgettem még M-mel, aztán helyre zavartak. Első sorban nem ültek pont előttem senki. Király! Nézek körbe, sehol egy férfi az első sorban, kinek fog szólni a Hamlet rész?
Bejött, elfekszik, helyezkedik. Aztán kinéz és meglát. Nem nagyon törte most magát.
Megy a műsor, bent fekszik a lyukban, keze kint feje lehajtva a színpad padlójára, mikor szövege szerint mondja: "sápadt, sovány..." - köszi megkaptam. (nem tehetek róla, nekem is van gerezdem)
Nagyon sok részt kaptam, mondjuk az nem esett jól, mikor megy a szerelem megvallása, akkor rámnézett: "nem én kerestem, nem én akartam" - grrrr.

Előadás után M kérte, hogy bezséljek a januári előadásról, beszéltem pár mondatot róla, de fejben már máshol voltam. Így gyorsan kivettem a kabátomat, aztán elálltam beszélgetni régi erkeles ruhatárosokkal.
Közben persze néztem az órámat, elég időt adjak Neki.
Annyi időt adtam neki, hogy Ő szépen elhajtott, de még a helyét is elfoglalták, tehát nagyon gyors lehetett. Grrr!

Kettőig a szokásos csak a munkával harcoltam, utána pótanyámhoz elrohantunk pakolni, mert a mai nap volt a határidő a lakás kipucolására. Hmmm, asszem elszámítottuk erőnket.
Megjelent a lakás tulajdonosa is, majdnem kapott, de megelégedtünk azzal, hogy szépen kitereltük a lakásból, és a lift felé araszoltunk.
Ott már várt Ev.re a taxi, nekem épp jött a buszom. Fél 4, remek!
Gyerekért rohanás, a buszra 4-kor bírtunk csak felszállni, és még a Thökölyre is be kellett ugrani a kistáskáért. Telefon Hichomatnak, hogy megyek, de még akadályoztatva vagyok.
3/4 5-kor sikerült elindulni teljes díszmagyarban (oké a kócsagforgós kalpag ott maradt), az 1-es is jött. 1/4 6-ra már a Népligetnél vártam Hichomatot.
Közli, hogy akkor most hazaviszi magát, és majd ott kapom meg a kocsit. Fél óra alatt kint is voltunk a város határában, ekkor tudatosult bennem, hogy kurvára késésben vagyok.
Üllőin sikerült száguldanom, pedig még tankoltam is (nyitva hagyva a kocsit, nem semmi tőlem), de a NÉpligetnél megfogott a dugó. (úgy okoskodtam, hogy Lágymányosin átmegyek és ott majd csak lesz vmi tábla, hogy merre a M1-es. Ja, csak mikor pont 2 sávos lett az út, ott rohadt le egy kamion, így az alig 1 km-es szakaszt sikerült 30 perc alatt megtenni. Kegyetlenül anyázva vágtattam, egyszer vmi baromarcú suzukis majdnem összetörtette velem magát, de ügyes voltam és nem!
M0-áson egy darabig száguldottam, aztán vmi lámpa megint megfogott, utána már repültem, így már az egyesen voltam, mikor 7 lett.
Ekkor hívott trx, hogy akkor mi lesz a mikróval és a porszívóval? Mondtam, hogy jegelve a téma.
Beértem alig 20 perces késéssel a "színházba", ahol nagy szerencsémre Téri Sanyi is épp a pénztárban volt és pakolgatott, így gyors kabát ledobás és jegyvétel után (mikor közöltem az áfás igényemet, szerintem mindketten magukban kaparták magukat) felültetett a legfelső sorba. Örök hála érte!
Szünetben beszedtem a számlát, aztán tébláboltam a műszaknak fenttartott rész előtti ajtónál. Idővel szerencsém volt, mert Ő megjelent és kinézett. Később szemet dörzsölve jelent meg, majd elbújt egy papírdarab mögött (kispályás, attól még lehetett látni).
Megnéztem a jegyemet és majdnem dobtam egy hátast! Jobb oldal!
Gyorsan helyezkedtem, és a bal oldalra szereztem egy helyet. Leültem, vártam.
II. felvonás kezdésnél Ő kijön, első mondat felénél már megtalált. (szerintem már a takarásban is látja) Onnan ment a szemezés, és kiszólások, néha ugyan úgy éreztem, hogy vmit közölni akar.
Előadás végén megszereztem gyorsan a kabátomat, aztán irány a kocsi. Ott matattam, közben majdnem megfagytam. Kijött végre.
Lebotorkált a lépcsőn, kezében a cokmókja. Rámnézett, aztán egy fehér furgon mögött ácsorgott, hogy ott várja meg Jucust. Aztán elmentek a kocsihoz, mki pakolta be a cuccát a csomagtartóba, de semmi.
Gondoltam, akkor toll a füledbe apám! Azzal bevágtam magamat a kocsiba, és indultam. Ők akkor már elindultak, annyit láttam még, hogy nem Pest felé indultak el. Hogy most az M1-re mentek fel, vagy csak az 1-sre, azt már nem tudom.
Elég hamar hazaértem, Hichomatnak átadtam a kocsit, majd ő hazavitt, és még a ház előtt beszélgettünk egy adagot.

Gyereket bedobtam a bölcsibe, irány vissza a "másik lakásba". Keresem a cuccost, hogy "szép" lehessek csütörtökre.
Először csak lightos keresgélés volt, aztán gondoltam egyet, és felmásztam a dobozok tetejére. Onnan igyekeztem összeszedni a cipőmet és a szoknyákat. Persze acélbetétes bakiban kishelyen való mocorgás inkább emlékeztetett egy teknősre, mely helyet akar változtatni, de kinőtte a páncélját + bénázás közben már a hátára is fordult. De megoldottam, hogy nem estem le a doboz tetejéről. Bár így is sikerült egy csini lila foltot begyűjteni. Megtaláltam a kistáskámat is, persze, mikor diadalittasan lemásztam a földre, olyan lazán ott hagytam, hogy öröm volt nézni.

Penészfoltok minden mennyiségben, bár még csak egységes színűek - vmit biztos rosszul csináltam.

Este, hosszas kísérletezés után sikerült a yetiből nőformátumot alakítanom, de még van mit dolgozni a dolgon.
Most már csak a harisnya mérete a döntő, hogy hány ránc lesz a bokámnál. Mert még a nyáron a 3-as harisnya kicsit - mondom kicsit - volt szűk, és mivel most 4-est kaptam csak, közben alakformátumot váltottam, hááááát....

Reggel a buszon, Blahára befut a busz, árkádok alatt egy kirakat.

- Anya, nézd! Nénik a kerítésben!
(Női bábuk a kirakatban)

Délután Hiszti Géza számlákat nyomtatott, persze a papír beakadt. Nekiállt szerelni, jött sipitva T. vmi hatalmas problémával, és a széf kulcsokkal kapcsolatban.... hosszú! Nekem csak a vigyorgó megfigyelő poszt jutott.
Géza fejjel bent a fénymásolóban, így T. csak a képesebbik felének tudta előadni a problémát. Ketten ott állunk, még mindig a posztomon. T. egyre idegesebb fejjel, aztán ott hagyott minket.
Végre jött T. (ez egy másik, de itt gyűjtés van az azonos nevüekből), és megjavította a gépet. Addig Géza-gyerök a középső ujját mutogatta az ártatlan gépnek.
Maradtam a posztomon!!!!

Telefon a szerelőnek, hogy mi is a helyzet a lakásnál. Hát, külső áramvezetés lesz, mert gixxer van alapból a lakásnál. Mondtam Pistinek, nagyon nem örült neki, de ő is látta, hogy mi a helyzet. Igyekszik még ezen a héten megcsinálni, de nem reménykedem.

Reggel jött villanyszerelő, áram persze még sehol. Felhívom közös képviselőt, ad egy számot, hogy elérjem a ház villanyszerelőjét. Persze rossz számot írtam le. Sebaj.
Munka ezerrel, semmi mást nem tudok csinálni, hát munka tovább.
Ebédnél jól jártam - úgy ahogy, mert T elfelejtette megrendelni a kaját - mondjuk későn adtam le, tehát én is ludas vagyok, így Ev-et kikísértem kajáért.
Két kannal ebédelhettem + Hirtelen de az is késő Pankával. Utóbbiból folyt a szó, mert Hiszti Géza szóval tartotta. Mikor kiment panka, akkor olyan fejjel nyúlt Gézuka a buborékos palack után, hogy csak röhögni tudtam. Erre beszélgetni kezdtünk. Általában csak bénázás volt csevegés címszó alatt.
Mikor felállt, hogy megy, nézett egy darabig, mire szemtelenül beszóltam (egy főnöknek)
- Na, menj dolgozni! Mindjárt megyek én is!
Nem vagyok kispályás, na!
5-re jött aptyúk, hogy megyünk ügyvédhez válni.
Ilyen gyorsan még nem végzett emberekkel az ügyvéd. Mondjuk anyakönyvi kivonat ott maradt, de legalább tudom, hogy hol van.
Utána a Westendben megnéztem kedvenc telefonomat, hátha lehet még kapni. De már nem is gyártják. Marad a használt piac.
Gondoltam sétálok egyet. Lazán meglőtt állapotba kerültem, mire sikerült rájönnöm, hogy a fejemben lévő térképen tekernem kell egyet.
Sikerült, autót találtam, mikor felnéztem, otthon volt, vigyorogva mentem a villamoshoz és végre odáig jutottam, hogy tudtam olvasni Márait.
Baba keményen lázadt a zuhany ellen, de más választása nincs.
Hajmosás egy 80x80-as helyen még nem lenne gáz, de nincs semmilyen gátló eszköz a kicseppenő vizek ellen. Bájos lesz így nővé varázsolnom magamat szerdán.

11-től 15-ig költöztettem saját magamat. Köszönet érte a BKV-nak. Kölön köszönet a kitüntető figyelemért a sok bkv-ellenőrnek.
Fél 3-kor matyi már annyira magánál volt, hogy felajánlotta, hogy vigyem a kocsit, ha szeretném, először hápogtam, aztán lecsaptam a lehetőségre. (miért ne? végre megint lóerő lesz a seggem alatt)
Elvittem az utolsó bkv-s adagot, útközben találkoztam egy vadászgörény szállító sráccal. Aki egy nagy madárkalitkában szállította a görényt, alá gondosan papírcefniket és papírdarabokat pakolt alá. Hungária krt-on átmenve olyan szélvihar támadt a kalitkában, hogy a papírfecnik ott keringtek a felfelé kapaszkodó görény körül.
Lepakoltam, aztán ettem egy keveset és gondoltam egy nagyot. Irány a tér. Kegyetlenül fújt a szél, de kitartó voltam. Vártam. Fújt a szél és még mindig vártam. Aptyúk sehol. Banyek, egyáltalán 5-kor kezdődik az élőadás?
4-kor ismerős autó a kanyarodó sávban, kapucnyit le, és mosolyt fagyasztani a képemre. Elhúz előttem, majd leparkol. Mit ne mondjak, nagyon lendületesen tette. Kiszáll, irány utána kerülő úton. Erre nem el megy vásárolni, nézek utána, majd kiszúrtam egy ingatlan közvetítő reklámtábláját és az eladásra kínált lakásokat nézegettem és vártam, mert tudtam, hogy melyik kisboltba ment. (Pedig a másik, általa is ismert bolt is még nyitva volt :P) Jön vissza, utca végén kiszúrt, és a táv felénél tartott mikor átment az utca túloldalára. Naaaaaaa! NÉzek utána, de ő csak ment a kocsihoz. Bepakolt a kocsiba, és irány a munkahely. Menne be a jegyesekhez, de ott meg ezren állnak, részben a szél elől menekültek be, részben még a jegyeket vették fel a nézők. Lett volna lehetőség utána szólni, de pillanatnyi restség miatt lemaradtam a lehetőségről.
Irány a villamospótló és az utolsó pakkokért.
Gyors netezés, aztán gép kikapcs és szétszedni, majd a többi cuccot is az ajtóba pakoltam. Irány a kocsi.
4 fordulós lepakolás az előtérbe, majd ott villámgyors bepakolás a kocsiba. Hurrá, indulhatunk.
Nézem, a fordulatmérő kecsesen megadta magát és csak fityeg le. Röpke pánik, de elmúlt! :D
Átérek, kipakolok, irány vissza a kocsival. Ekkor hívtam Hichomatot, hogy most mi legyen? Mert Ideálnál már kökeményen a zaklatás fogalmát kimerítettem.
Kocsit visszavittem. Leraktam.
Irány vissza. Hogy hogynem visszamentem a térre, ahol még sehol senki. Nézelődtem előre-hátra, hátha. Vártam jó negyedórát a még mindig tomboló szélben, mikor fent az ablakban megjelent vki és a függönyt elhúzta. Épp akkor bambultam el vmin, így csak sejtem, hogy Ő lehetett az.
Elég gyorsan kijött, addigra felvettem egy jó poziciót, hátha addigra már sikerül magamhoz térni és megnyikkani.
Kijön, néz felém (piros kabát előnyei), majd gyors irányváltás és skera az autóhoz. Messziről kioldotta, majd precízen a hátsó ülés elé berakta a táskáját. (máskor csak bevágja az anyósülésre)
Bevágta magát és lányos zavarában indított. Beindult helyből az ablaktörlő (kissé feledékeny Őfelsége), majd még előre figyelve eindult hátra. Fék, hátranéz és úgy indult hátra.
Mindezt alig 3 másodperc alatt előadva!
Vigyorogva indultam haza.
Gyerek már kifeküdt, annyira fáradt volt.
Új hely, szar álom: koncentrációs táborban a volt dékánom volt a felügyelőnk, ahol különféle kinzóeszközök voltak bemutatva, épp az egyikről jöttem le, és még papírom is volt róla. Egy másikra akart épp felterelni, de nem akartam. Ütöttem-vertem mkit, végül kiderült semmi durvára nem kell gondolnom (wellness-üdülés Auschwitzban), ezért bocsánatot is kértem, elnézte nekem. Majd ülök "az osztályban" és jön a dékánom, elém rak egy tányérbán virágokat és azzal kínál, mert szülinapom van. Egyet a számba tömött, virág volt homokkal töltve.
Jó volt felébredni.

Délután 5-re sikerült kilábalnom úgy ahogy az önsajnálatból! De csak azért, hogy más kétségek fészkeljék be magukat kicsi szívembe és fejembe.
Banyek, mint egy átmeneti szálloda!
Pl.: Új vacok: jó-jó, de este hogy megyünk haza? Pittbullt kölcsönzök az állatorvosiról? Vagy 5-re otthon lenni és senkisem ajtót nyitni?
Hogy szállítom el a dolgaimat matyitól? Egy-két nagyobb dolgot még kézben át bírok vinni, de a többit?
És mennyire fog nekem menni ez az új élet?
Mikor lesz már kész a Rókalyuk? Mikor mondhatom, na lehet gyűnni lakásavatót ülni-hányni?
Mikor lesz az az idő, mikor elővehetem azokat a ruháimat, amiket július óta zsákban tartok?
És még számtalan kérdés.
Baba nagyon nem akart elszakadni tőlem, de hát mennem kellett. Nagyon megzavarodott attól, hogy kétszer látott bőgni, utána meg minden oknélkül kiabáltam vele.
Pici érzékeny lelkének a mai nap nagy pofon volt.
Fél 7-re már itthon, a kőműves telefonszáma már itt várt. FEstőnek is lesz.
Hétfőn telefon a közös képviselőnek, a villanyszerelőnek, a másiknak, a kőművesnek, és még a jóég tudja kinek. Ja, meg nem ártana dolgozni is... mondjuk.

Indulás, elértem a 49-es villamospotlót. Onnan metró, végül beértem Arany János u-nál leszálltam és kísérletet tettem autókeresésre, nem sikerült.
Bementem, kabátot gyorsan leadtam, elszaladtam a mosdóba, utána még a kabátbeszedőknél jegyemet már kérték. Átnéztem az üvegajtón, Apa már ott melegít.
Másik mosdót is lecsekkoltam, kijövetkor hallom a hangját. Nofene! akkor még nem késtem le semmiről.
Pont kiérek a "folyosóra", mikor ő jön elől, utána a műszaki vezető és a sugó lány. Rámnézett, a szokásos "néz mélyen a szembe" nézésével, majd elhaladt előttem.... sleppel együtt.
Ahogy beértek a nézőtérre a szokásos helyen megállt és el kezdett guggolni, na itt hagytam el a társaságot, és mentem a helyemre. Jegyszedő néni mondta, hogy üljek a második sorba, de önfejűleg mentem az 5. sorba. Mikor mentem fel a helyemre, látom jön be. Felmászik a helyére és elheveredik. Gyors körbenézés, kiszúrt, lába már mindjárt felém volt, így úgy nézett ki, mint aki mindjárt leesik a színpadról. Utána helyet változtatott, így már láthatott. Ott vigyorogtam, mint a vadalma. Persze a sor legsötétebb részére kerültem, így nem hiszem, hogysokat látott belőlem. Igyekeztem kis Vuk lenni a vadászaton (értsd: villogtatni a szememet), de nem hiszem, hogy nagyon látszott.
Előadáson többször kinézett, a Machbeth-monológot felém mondta, aztán kaptam belőle egy adagot.
Megint előadta a visszanézek, bár nem látlak játékát, de most nem olyan intenzíven.
Bájos volt, mikor az üveggel csapott oda egy kallantyúnak a színpadon, mondván, nehogy elessen benne. :D
"Na te vén kurva..." résznél teleszájjal vigyorogtam rá. II. Richárdnál meg (hogy híjják azt, mikor az ember úgy csinál, mintha a foga között lenne vmi? Szívja a fogát?) érdekes volt, na!
Kétszer sikerült mondani uazt a részt. Másodikra rájött, hogy már volt, és zavarba is jött, de ügyesen kimászott és mondta tovább.
Sajnos pont a Shylock-monólog megint nem ment, mert elrontott egy szót, és akkor már az egész sort újra mondta. Ááááááááááá!
Előadás után megvártam. Egyetlen dolog zavart csupán, hogy az utcán ki-be járkáltak az ÜZemház és az Opera között a régi erkeles kollegák. Kettő ki is szúrt és közsönt is. Ajjajj, holnap majd mesélhetek ám aptyúknak!
Végre (még mielőtt kockásra fagytam volna) kijött, elindultam utána, ő atelefonját keltette életre. Megyek utána, godnolkodom, hogy mit kéne mondani. Semmi ötlet... még most sem, hogy írom a blogot. Ha a kocsijánál támadom le, rendőrért kiált és igaza van, mert az zaklatás. Ha csak megyek utána, az meg követés. Jajj! a végén bírósági ítélettel leszek gazdagabb. Annyit mentünk, hogy a végén azt hittem, hazáig gyalogolunk, de nem!
A végén telefonos segítséget kértem Hichomattól, és ő is meglött állapotba került.
Irány a Nyugati, a villamosmegállóba, aztán le a Burger Kinghez, hátha lesz kajám, de kevés pénzzel nem ugrálok.
Fel a megállóba, újabb ötlet, irány séta! Úgy látom nincs otthon! Akkor vissza a megállóba, és irány haza.
Itthon várt a piritósnak való és tejestea. Yeah! És Terry Jones!