Állatkert az életemben.... zsiráf nélkül

Mára kiborult a lelki bilim és az önsajnálatban odáig jutottam, hogy elég volt!
Elegem van, hogy nekem mki összes nyomorát-baját végig kell hallgassam, de a gondom senkit sem érdekel. Esélyt sem kapok, hogy talán el tudjam mondani.
Elegem van, hogy több hónapja uazt a szart taposom már, és nem bírok kimászni belőle.
Elegem van a mások viccelődéseiből a nyomorom és mindezt kedélyesen kell végighallgatnom!
Elegem van a vigasztalásokból, mellyel már Dunát tudnék rekeszteni, de előrébb jutni, új gondolatokat nem bírtam belölük meríteni.
Elegem van, hogy félek, rettegek a jövőtől.
Elegem van az életből!

Föladom!

Makka első költeménye, amit hazafelé jövet adta közre:

Fúj a szél,
Sütemény...

Reggel: szokásos + ráadás hiszti a fáradtság miatt

Beértünk, két gyerek még reggelizett, ő is kapott reggelit.
Otp-be beugrottam, villámgyorsan elintéztem két dolgot is, aztán beugrottam a csarnokba, ahol egyik kedvenc boltomat kerestem. Sehol semmi, mert felszámolták a boltot.
Nem jó!
Futás tovább, gyomrom korog, Lipóti pékségben találtam végre vmi ehetőt, mire eljutottam a kaiserig, már el is fogyott, gyors zsákmányolás ott is, aztán menjünk a bányába!
9-kor telefon Ev.nek, utána nekiálltam tömb vadászatnak és rendszerezésnek.
Aztán nyomhattam, és pénzt számolhattam.
Hány év után is ettem újra sztrapacskát? Talán 5! Kissé olajos volt, de a régi szép emlékeket így is sikerült felidéznie! Mintha követ ettem volna kaviccsal.
Boltokba kiszaladtam, Thália szervezést majdnem kétszer jártam meg, végül csak egyszer, de akkor sikeresen, bár csöppet ledermedtem, mikor leírták az új postázási címemet: Tököli út! (ööö... megáll az agy és ácsorog)
Mézes-sonkás chipset is sikerült vennem, mondjuk jó két percig ott álltam előtte és néztem, hogy biztos ő kell-e, aztán döntöttem! Kell!
Utána 3/4 5-ig igyekeztem Káosz kapitányt leterelni az asztalomról... vissza a dobozba a tömbök közé.
Gyerekért futottam, persze, 5 után értem oda, Makka hihetetlen ügyesen játszott két forma illesztő játékkal. Ja, és meg lett a tegnap elcsavargott Kitty is.
Megnéztük a vonatot a megállóban, majd posta, majd vissza kenyérért, majd újra a vonat, és végül a buszra fel. Gyerek hisztivel jutalmazott meg, később közölte, hogy nem akart a bácsi mellé ülni. (kezd nagyon félni idegen férfiaktól, jó lesz figyelni!) Kőc bealudt, vagyis próbált, nekem más ötletem nem volt, gyorsan leszálltunk és bevágtatunk a dm-be, mert ott van kis bevásárló kocsi is.
Vissza a buszra, majd buszról le, és végre haza. Senki sem volt itthon, így gyors vacsora, mesenézés, gyerek 9 felé már magától ment átöltözni, majd visszajött még mesét megnézni, utána tényleg ment aludni.
Annyira meleg volt a szobájában, hogy már én hisztiztem. Gyorsan véget vetettem ennek és szellőztettem egy nagyot. Még mocorgott egy-két percig, aztán azóta alvás van.
Hichomattal beszéltem, hm, azért én készülöm a költözésre, mert hétköznap nem tudok majd költözni.
Sebaj, holnap színház, addig meg még annyi minden történhet. ;)

Reggel gyerek kitakarozva, látom, hogy egyszer már a dobozoknak is neki ugrott, szóval tudom már mitől folyik az orra.
8 előtt már a bölcsiben lehettünk volna, ha nem állunk meg 20 méterenként, mert ahogy leszálltunk a buszról, gyerek befékezett és neki állt részletekben tojni. Utána már jött rendesen, de addig szépen, türelmesen vártunk.
Futottam a lakást megnézni, szerencsére 15 perc alatt ott voltam, aztán ott keringtem a lakásban, mert először azt hittem, hogy egy szekrénybe léptem be, aztán csak a szekrényajtónak álcázott előszobaajtót kinyitva jöttem rá, hogy már a lakásban állok, aztán a villanykapcsolót nem találtam, indulás előtt a mérőórákat is sikerült leírnom.
Hütő nincs, sajnos!
Mikor közöltem a főnökkel, nagyon szomorú lett! Mondtam megoldom.... legalábbis remélem.
A villanyt leoltottam? Asszem igen!
Bent munka ezerrel, de kaptunk túró rudit. Cserébe holnap vissza jár egy!
Rohanok gyerekért, utána haza, mert tökfejt megkértem, hogy indítsa el a mosógépet, és még az öblítőstopot is rárakta, szóval, gyors öblítés, és mehetett az újabb adag mosnivaló.
Addigra hazagyütt tökfej is.
Gyerek most aludt el, nagyon fáradt volt, de még randalirozott egy sort, hátha... de lenyomtam.

Baba mellettem ébredt megint. Ez csak annyiban volt jó, hogy milliónyi folytatásos álmaim voltak, mert kb. 5 percenként felébredtem arra, hogy gyerek fejjel bent van a szerszámok között,vagy épp a hideg padlón fetreng, vagy csak tökfej ébresztő órája vakkant minket fel. Utána jött az én telefonom, de neki is csak 3x-i nekifutásra sikerült lelket vernie belém.
Elindulunk, persze 8-ra nem sikerült beérnünk, így kőc pont lemaradt a reggeliről. Sebaj, előtte azért evett két kekszet.
Futok, hogy anyámnak leadjam a papírokat, aztán futottam vissza. Így is sikerült késve beérnem.
Főnöktől megkaptam a lakáskulcsot, mondta hozzam el a postát is, meg írjam le a mérőórákat.
Telefon anyámtól, hogy vigyem a papírt is vissza, melyen az iktatószám van. Király, lakásnézés ugrott, irány zugló.
Buszon gyerek - kezében a joghurt - elaludt. Hiszti ezerrel. Anyámnál megnéztük a pelusát, mert panaszkodott, hogy megint fáj neki a pisilés.
Buszra fel, gyerek megint bealudt. Hisztivel hazamásztunk, otthon még evett joghurtot, kiflit, kakaót, aztán gyors fürdés volt és tényleg hamar elaludt.
Tökfejet hívta egy ismerőse, hogy menjenek kocsmázni, közölte nincs pénze, holnap kapja meg a túlóra pénzét. (akkor minek sír nekem, hogy nincs pénze?)
Végül elment, gondolom ígéretet kapott arra, hogy fizetik a sörét/söreit, és lopkodhat cigit az asztalra kitett dobozokból.
Így mindenféle dolgom után végre nekiállhattam Eric a vikinget nézni, feléig el is jutottam, közben Hichomatot szerettem volna ráébreszteni, hogy ő is uabban a szart tapossa az élettársával, mint egykor én aptyúkkal. Nem sikerült, mert ugye egy kost nehéz meggyőzni! Majd megtanulja...
Aztán eldöltem aludni. Arra ébredtem, hogy tökfej hazagyütt, de utána megint semmire.

Nincs kedvem egy olyan napról beszélni/írni, melynek egy részével a sajtó is foglalkozik, a többi részével meg még mindig nem birkóztam meg, és néha elfog a kétség, hogy ez már olyan feladat, amihez kevés vagyok, mint tanárban a jóindulat.
Kezdve azon, hogy végre sikerült az Elműnek kijönnie, hogy a szerződést aláírjuk, hurrá, áram is van, de hogy az hol jön be, még mindig nem derült ki, ellenben mikor megnéztem, hogy mit sikerült csinálni keresés címszó alatt, hááááááát majdnem sírógörcsöt kaptam. Úgymond feleslegesen dobtam ki jópár ezer forintot. Ez a lakás nagyon jó tanulópénznek, csak kicsit költséges.
Délelőtti hír, Ev. közli, hogy a szekszárdi segítséget kérő nőnek a férje és a fia felakasztotta magát.
Döbbenten, hidegrázva álltam a dossziétartó oszlop mellett és nem bírtam kinyögni semmit. Utána már nem sokat kellett, mert Ev.ből folyt a szó. Munkamegosztás ezerrel: ő beszél, és néha helyettem gondolkodik. De legtöbbször helyettem is beszél.
Este msn-en közölte régi barátnőm, hogy kirúgták. És épp munkát keres... mily meglepő összefüggés! Tehát arra a napra bőven kijutott a jóból.

Reggel fél 7-kor keltem, hogy talán 8-ra be tudjam dobni a gyereket a bölcsibe... ha már most már fizetnünk kell érte, akkor használjuk ki teljesen azt az ellátást.
Gyerek mellettem ébredt, mert áthoztam a szokásos kifogással... annyit forgolódik, hgoy mindig sikerül legurulnia a pokrócokról.
Indulás fél 8 körül, és 8-ra sikerült is odaérnünk. Igyekeztem gyorsan beadni a gyereket, de gondozónők eltűntek pont arra az időre, mikor adtam volna be a gyereket, mert mentek reggeliért. Sebaj. Futás tovább. Postát megnéztem, milliónyi ember, oké, akkor tényleg futás be.
Keményen kitoltam magammal, mert új helyről rendeltem kaját, tejszínes csirkemellet, fűszervajas párolt zöldségekkel. Utóbbi csak olyanokat tartalmazott, amit elvileg most inkább kerülnöm kéne: kukorica, zöldborsó, zöldbab, karfiol, brokkoli. Este színház, ajjajj!
Életem első tárgyalása. Főnök APEH-nál, telefonált, hogy kezdjük el, mert a tárgyalófél csaj már ott van. Majd jön. Oké, kimegyek, bemutatkozom, mire a csaj feláll és egy jó fejjel magasabb nálam!!!! Anyám, kissé döbbentnek tűnhettem!
Belecsaptunk a levesbe, igyekeztem felkészültnek tűnni - elolvastam az anyagot, bizisten! - de szerintem nem győztem meg.
Aztán befutott a főnök és onnan már jobban ment a dolog.
Aztán este 6-ig nyomtuk az ipart.
Utána futás postára, nem is voltak sokan.
És akkor irány a szórakozás. Előbb még sétáltam egyet, mert félre értem csak oda. Hát elütöttem az időt, azzal, hogy megkerestem a kocsit. Ennyire messze talált csak helyet? Nem semmi!
Bemegyek, mindjárt ismerőst találok az ajtóban, akivel kb. 2x találkoztam, de köszönt. Gyorsan visszaköszöntem és menekültem, nehogy vmi társalgásra kerüljön sor és kiderül, hogy nem emlékszem már a nevére sem.
Újabb ismerősbe botlok, aztán a mosdóban Csillával találkozom. Kaptam tőle "Sok hűhó semmiért" videókazit, úgy vigyorogtam utána.
Beültem és meglepődve konstatáltam, hogy király helyre szól a jegyem, mert pont szembe ülök Vele.
Előadás alatt kezdődött a szokásos keresés, aztán megtalált, mélyen a szemembe nézett, de vmi vagyis vki miatt lekaptam róla a tekintetemet. Utána visszanéztem és még nézett, de most nem volt olyan lelkes mint általában. Ellenben a környéken ülőket remekül elszórakoztatta.
Volt ugyan egy kinézése, amitől még a térdem is remegett, aztán sokáig semmi. És jött a "Rossz álom". Ott sűrűn arra nézett ki, amerre ültem, de mivel szemüveggel olvasta a szöveget, nem hiszem, hogy sokat láthatott bárkiből is.
Utána megint semmi. Tapsnál viszont kinézett, amit csak mostanában kezdett el, eddig nem nagyon gyakorolta.
Előadás alatt újabb rekordot döntöttem kabát szerzésből. Mert már kint álltam, mikor ő még csak kijött. Nézelődtem, aztán gondotlam elindulok utána, hátha, oszt még sem. Utána kisétáltam a krt-ra, hátha ott jön ki, de nem. Végül találkoztam Csillával, akit elkísértem a metrólejáróig, majd vissza, hátha találok még ismerőst ott.
Erre Lackó ment be a sarki italmérésbe. Utána találkoztam Bernadettel, és vele beszélgettem, majd kijöttek nagy nehezen a lányok is, és végül Gabika is megjelent. Aki persze rohant, de Bernadettnek azért még fel kellett tartania.
Utána elsétáltunk a Nyugatiig, én ott elkaptam a villamost és azzal mentem a budai hídfőig. Ahogy bandukoltam a 86-os megállójába, eszembe jutott a 2005. december 27-i este.

"Nóra c. előadás után voltam, akkor láttam színpadon először. És akkor láttam élőben először. Mikor megláttam, ahogy a portánál kissé lehajol, hogy vmit közöljön/aláírjon/egyebet műveljen, meglepődtem, hogy milyen széles a válla, mégha nagy kabát is van rajta, és egyben megijedtem, hogy mi lesz, ha kijön. Semmi! Kijött, és elment mellettünk, aztán Sabine utána ugrott és kérte, hogy lehet-e egy közös fotó? Válasz egy gyönyörű mosollyal mellékelt nem volt.
És ahogy a budai hídfőnél a 86-osra vártam, gyönyörűen hullott a hó, a város csak tompán zakatolt-morajlott, hihetetlen boldog voltam, azzal a furcsa felszabadult örömmel a szívemben, amit nagyon ritkán érzek."

Hazaértem egy tök üres lakásba, ahol az első pillantásom egy hungarocel kupacra esett abban a szobában, ahol a cuccaink tanyáznak a földön - mert polcok március oda nem szerelték fel magukat. Ahogy jobban megnéztem, vki átvágott a cuccoson, mert pár dolog leverve, kiborítva. Grr, az ilyet nem nagyon komálom!
Majd az ágyamra dobva két farmerünk, mert matyi mosott. Oké, hogy megszáradtak, de azért miért kell csak úgy odavágni? (én vagyok túl kekec-kukac, kezdem nem torelálni, ha vki a cuccaimhoz nyúl)
Hogy mondjam, tudatosult, hogy innen mielőbb szabadulnom kell, mert ezt már nem nagyon fogom cérnával bírni.
Megnéztem az emileket, de csak egy friss internetezőtől kapott köremilek voltak, hááááát hagytam az egészet. Majd Lelki Hichomattal csevegtem, ő is fejet ment szellőztetni én is vágytam arra nagyon.
Gyors zuhany, majd a webkamera előtt kénytelen voltam kétszer törülközőbe csavarba elflangálni a saját törülközőmért menni. Majd irány az ágy.... ahol egyenletesen homokkal volt beszórva a "lepedő". Hosszas fejtörés után rájöttem, hogy azt a nadrágot adtam rá a gyerekre ebben az ágyban, amiben tegnap homokozott és onnan a meglepi.
Gyors álomba zuhanás volt!

Fél 9-kor ébresztőt fújt a lány. Még öt perc, még öt perc!
Végül nyert és magamhoz tértem. Mosást elindítottam, de megint kiakadt öblítés előtt, mi a retek baja lehet?
Megreggeliztünk - fini rántottával, mikor szól a telefonom. Anyám, hogy 1-re jönne a rokon festő megnézni a helyzetet. Ő meg lebetegedett. Gyors telefon aptyúknak, hgoy hétfőn vállalja el a gyereket, és kedden vigye bölcsibe.
Indulunk és mint mindig késésben voltunk.
1 után értünk oda. Festő hümmögött, hümmögött, kritikát mondott, aztán annyit tett még hozzá, hogy csak a festést vállalja. Király! Ezek szerint elő a kőművest és csinálja meg. Hm, nem erre számítottam, de sebaj!
Elmentünk anyámhoz, megnézni mi van vele. Csak köhög.
Indultunk tovább, mert lány játszóterezni akart. Irány a játszótér, hátha útközben találunk vmi ebédnek valót. Alig fél óra késéssel lemaradtunk az ebédnek való bezsákmányolásáról. Sebaj, van egy félkiflink!
Játszótéren gyerek önfeledten matatott a homokban, addig enyém lehetett a rugós kismotor! Utána még csúzdázott, hintázott - utóbbi komoly hisztifaktoros volt, de megoldottuk. Szedett még levelet, és hurcoltuk mindenhova, aztán indultunk. 2-sel elmentünk a Jászaiig, hátha látható lesz Ő... de nem! Vettünk mindenféle vacsorának valót, aztán irány haza, buszon persze a lány elaludt. Alig értünk haza, tökfej is hazaért. Vacsora, gyerek itt ugrált előre hátra, aztán irány fürdeni. Mese és körömvágás, sikerült belevágnom úgy a lábkörmébe, ahol már egy kicsit sérült a körömágy. Jajj!
Lámpaoltás és még mesélt egy sort, aztán melléfeküdtem, simogattam a hátát, majd jóéjt puszi és azóta csend van.
Nekem még van olvasni valóm holnapra. De még tart a rosém! Yeah!

Reggel fél kilencig kaptam pihenőt, utána gyerek elkezdett mocorogni.
Tökfej is magához tért, szótlanul tett-vett, aztán fogta magát és alig magyarázattal elindult a nagyvilágba.
Összeszedtük magunkat és elindultunk mi is. Elvittünk pár kinőtt cuccot és a megvásárolt lámpákat az új lakásba. Utána el a Fogarasi Obiba. Ott zsákmányoltunk kapcsolókat, lámpákat, izzót.
Vissza a Thökölyre. Postaládából kivettem a leveleket, helyből két gázszámla, az egyik ráadásul már felszólító levél. Hétfőn intézni! + a díjbeszedőtől egy szerződés... vagyis három, mert vmiért hármat küldtek.
Mikor mentünk a Thökölyre 7-es busszal, Blahán felszállt egy párocska. Pasi helyből ledobta mellém magát, asszony még körülnézett és utána ült le Makka mellé. Hirtelen megjelent egy idősebb hölgy. Nő ugrik fel, hogy adja át a helyet. Néni elutasította. Pasija beszólt a nőjének, hogy ha már megvette a drága bérletet, akkor ne adja már át másnak a helyet, mert a nyugdíjasok úgyis keveset vagy egyáltalán nem fizetnek érte.
Bájos, hogy mennyire elfajult a helyzet önzők és barmok terén.
Thökölyn végeztünk, irány az Ikea. Persze minden tele volt népekkel, így nagy kabátban mászkálhattam, legalább Makkáról levettem a kabátot.
Sikerült rávenni, hogy menjen csúzdázni. 1x sikerült is! Utána inkább ágyat és egyéb dolgokat nézett, majd egy kiskonyhánál ragadt le.
Sikerült elrágatni, a tomboló részen mindenhonnan elrángattam, míg végül a vonatnál kikötöttünk. Nagyon sokáig jól el volt vele, aztán sikerült bejutnunk az ebédlőbe.
Persze milliónyi ember. Jött egy séf szerűség, hgoy a túloldalon is lehet sorba állni. Mire az egyik ember szólt, hogy oké, de nincs tálca. Öngól!
Végül mindenki szerzett tálcát és átállt a túloldali sorba. Végre megkaptam a kaját, állunk sorba, Makka persze álmodozik, vagy sztrájkol, a sor áll miatta.
Találtam egy helyet, de ott szembe kellett volna egymással ülnünk, és nem akartam. Végül az elkerített ugrálónál volt két hely egymás mellett, oda inkább átültünk. Gyorsan evett, aztán közölte, hogy ő megy játszani.
3x-i neki futásra sikerült is bejutnia, mert nagyobb volt a félsz, mint a mersz.
Addig is ehettem nyugodtan. Mondjuk nehéz elképzelni, hogy Ikea ennyire nincs felkészülve a szombati rohamra, de nem volt vörösáfonya lé. Helyette csak víz volt. Sebaj, ittunk mű ice teát.
Játék után indulás tovább, hátha egyszer kijutunk. Konyha részlegnél Makka kiszúrta a játszóházat, mindenáron be akart menni. Látszik, hogy féltem, mert nem akartam. Ő be akart menni, végül beadtam.
Mászkálok tovább, sok jó dolgot láttam, végül egy táska jött velem.
Megyek fizetni és megdöbbentem! Milliónyi ember a kasszáknál. Még jó, hogy beadtam a megőrzőbe! Alig 15 perc alatt sikerült is sorra kerülnöm. Rohanok a lányért.
Kőc nem akar jönni, mert mesefilmet nézett, mikor végre elindult, látom, hogy a harisnyája mindkét nagy lába ujjánál hatalmas lyuk tátong. Ejha!
Kifelé menet kijelentette, hgoy játszótérre akar menni. Mondtam, hogy oké. Vagyis akkor már sötét volt, így nem lehetett menni egyikre sem. Ezért inkább elindultunk a Nyugatihoz az Alexandrába. Deákon egy plakáton Macskafogó II-t hírdették. Gyerek teljesen megbabonázva nézte a dolgot. Aztán jött a metró és még ott is mondta az egereket.
Megérkeztünk a könyvpalotába, gyerek helyből hisztigyanús pozícióba vágta magát, mert sárga kosár kellett neki, de fölül csak kék volt. Végül kompromisszum született, mert egy fiatal lány elvitte a kék kosarat.
Megszereztem a kiadványt. Aztán gyereket kitereltem hosszas mesekönyv szekcióból való kiimádkozással.
Ellágyultam, ezért a nyakamba ültettem. Így gyalogoltam le a két metró megállót. Deáknál már azt hittem, hogy a rőzsehordó asszony modelljének is elmehetek. De alig 20 perc alatt ott voltam. Mászkáltunk, hátha látjuk Ideált, de sehol senki. Ezért megnéztük herceg szobrát, ott mászkáltunk egy darabig, aztán Hófehérke szobrát. Körbe-körbe rohangált a gyerök, mikor Csilla megjelent egy lánnyal. Bementek, aztán a jegypénztárnál voltak pár pillanatig, utána el. Hm fura! Nem sokkal rá találkoztunk az egyik jegyszedő lánnyal, beszélgettünk mindenről, kinézek oldalra, jön Ideál. Csak rámnézett, aztán ment tovább. Lányzó egyik hirtelen kérdése: Sárgacsíkos napsugarat várod? Mire akkor sétált el előttünk, és csak annyit bírtam kinyögni: Itt jön el előttünk, nem elég? Elkezdtünk vigyorogni, mire a lányzó annyit bírt benyögni, még jó, hogy nem hangosan kérdezte. Végszóra pont beesett Ideál. ;)
Elköszöntünk a lánytól, rohant be, mert késésben volt. Mászkáltunk még egy darabig Makkával, mikor megjelent Csilla. Mesélt magáról, aztán elkísértük az Alexandrába, ott sokáig beszélgettünk, végül elindultunk haza. Na itt jutott eszembe, hogy talán vissza kéne jönni, hátha lehet vmit kezdeni Vele. Gyors sms Rokon Hikomattal, aztán telefon tökfejnek és irány haza. Ház előtt gyerek beszólt: nekem is kell cicitartó! Piros! Cicitartót mindenki hord, nénik is bácsik is! Nekem is kell!
Megérkeztünk, gyors vacsora a gyereknek, átöltöztettem, meséltem, lefektettem és indulnék,mikor újra megnyikkan a nagyon fáradt gyerek. Vissza.
Újra ki. Rohanás!
Orrom előtt ment el a villamos-pótló - rögeszme erősödik!
Jött a piros 7-es, azzal el a Ferenciekig, onnan gyalog. Látom, hogy az addigi 3 opelből kettő van már csak ott. Ajjajj! Már vége lenne? Átmegyek a zebrákon, el a kocsik előtt, látom, hogy még ott van, oké.
Megnyugszom, megyek az árkádok alá. Ott épp akkor jött egy pár, ahol a nő sírt és vmi sérelmet emlegetett fel, így inkább odébb álltam pár oszloppal. Pár kibékült, mennekvissza, aztán még egy békülésük volt. Közben vmi mozgás kezdődött az öltözőknél.
Király!
Tényleg gyorsan öltözik! (ezek szerint viszont rekorder vagyok, mert nagyon hamar meg szoktam szerezni a kabátomat)
Jön ki! Autóparkolón keresztül, nem néz irányomba, csak a másik oldalra, onnan vár mindig autót. Elindulok szép lassan az irányába. Még mindig a kocsikat bámulja, vagyis mindenkit, akit a környékére téved. Végül felém fordul. Nagy döbbenet a szemében. (így jár az, aki nem néz ki az ablakon)
Lekapja rólam a tekintetét és rohan a kocsihoz. Indulok utána. Erre pont akkor ér egy párocska a hátam mögé. Figyelem veszettül, hogy mit csinál Ő, közben ott duruzsolnak a fülemnél. Király helyzet.
Egyszer oldalra fordult, de nemvoltam vele egyvonalban, így ment tovább. Kocsihoz odaért, kiriasztotta, és már bent ült, mire odaértem.
No mi legyen? Odamenjek? Ne? Semmi jelét nem mutatja, hogy érdekelné a téma. Inkább hagytam az egészet a fenébe. Életem kockáztatásával átvágtam mindenen, és mentem a villamospótló megállójába.
Móricznál zsákmányoltam egy üveg rosét és hazaérve szépen neki is álltam önpusztítva sebet nyalogatni. És Lelki Hichomatnak öntöttem ki a szívemet. Ő meg az övét nekem. Hajnali 3-ig ment a diskurzus.

Makka ma ki tett magáért!
Ikeában a gyerekágyaknál beszólt a balchinhra:
Anya, az ágynak kapucnija van!

Ideált vártuk, megnéztük a Hercegnek kikiáltott szobrot, körbe-körbe jártuk, mikor kiszúrta a piros szivecskét rajta egy P betűt a szobor tomporán, beszólt:
Anya, szivecske van a herceg popiján!

Madách téren a női szobornál beszólt:
Neki nincs piros szivecskéje!

Este úgy aludtunk el, hogy kőc kérte - erős súgásra -, hogy aludjak mellette. Erre beköltöztem.
Sikerült ismét keveset aludnom, mert gyerek előadta a szokásos tekergős-felülős alvását. Mondjuk csak egyszer nyikkant meg, de minden kis moccanására fent voltam.
Elég hamar beértünk bölcsibe, mentem fizetni az ellátásért.
Hülye kérdés, de ezt a pénzt már az önkormányzat megelőlegezte a bölcsinek, nem? Akkor ez a pénz kié lesz? Mert nem vagyok zsebpárti!
Halványan derengett, hogy 8:50-kor még a Színművészeti előtt lenni nem nyerő, mert akkor garantált a késés, de belehúztam. De... még zsákmány is kellett a kaisersből, hát oda is beugrottam + ellátmányért.
Még a túró rudi tartozást is leróttuk T-nek, nehogy lefogyjon nekünk. (A penész enne meg minket!)
Ennyit tökölni egyheti menű miatt! Már saját magam is untam a bénaságomat, de aztán megszületett az eredmény. Kiváncsi leszek a jövő hétre.
Munkálkodom, zenét hallgatunk, ev. megint "dunántúli bólogatóst" játszott, meg be nem állt a szája. Utóbbi már alapfelszereltsége, de miért mindig hírek alatt?
Aztán úgy döntött hazamegy, kikísértem egy darabig, mert mentem ebédelni. Vhol elakadt. Megebédeltem. Még mindig itt van. Elintéztem még egy rohanást, még mindig itt van! Megyek dolgozni, még mindig itt van. Már javában munkálkodom, még mindig itt van, csak kabátot is szerzett!
Kisebb ügyet elintézett, aztán sikerült kivágni!
Mégsem, visszatért. Most már tényleg elvánszorgott.
Munka, számolgatás, munka, bénázás, munka.
Aztán felpattantam és rohanás a színházjegyért, mert hétfőn vannak legközelebb lányok - de aznap már előadás - és szeretettem volna "mielőbb" megszerezni a jegyet. 10 perccel zárás előtt be is estem.
Elintéztem, aztán futás Makkáért.
"Nem volt semmi különös". Ja, csak indulás előtt közli, hogy betojt. Király, mert törlőkendő nem volt nálam, így félkész állapotba tudtam becsomagolni.
Indulunk haza. Kifli zsákmányolás. Utána dm-ben mindenféle dolgok vétele.
Kósza gondolat volt, hogy tán óvszer se ártana (minek?), belső hang erősködött, józan ész egyszerűen válaszolt: Nem! Maradt.
Móriczon lévő Alexandrában nem volt Könyvjelző, "talán van a Nyugatinál".
Végre hazaértünk. Lepakolok, gyereket kiszabadítom a felsőruházatából, tökfej hazaér.
Mi eszünk, matyi elmosogat, hogy teát tudjon gyártani.
Mirr-Murr ezerrel, gyerek bent tömi a buciját, próbálok csevegni, legtöbb választ ld. a címben, semmi értelme tovább harcolni, így hamar feladom és házi feladatot olvasok. Utána matyi próbál diskurálni, több sikerrel, de azért nem visszük túlzásba.
Kőc édes puding pöttyel az orrán mászkál a lakásban, aztán a kakaó ivászat után eltűnik a folt az orráról.
Versolvasás mesemondás helyett, aztán hosszas könyörgés után sikerül is vizszintesbe kényszeríteni.

Reggel szokásos, talán fel kéne kelni - játék indult nálam.
Kőc fent volt már, játszott mindennel ami a keze ügyébe került.
Öltöztetés egy móka volt, csak miért vicsorgok közben?
Indulás.
Bölcsiben első kérdés: orvosi igazolás?
Mondtam, nem vittem el, mert semmi baja. De igen, mert 4x fosott. Mondom, mert átszaladt rajta vmi. De...de...
Közöltem még, hogy lakcímváltozás lett. Akkor fizessek! Mondtam holnap.
Nagyon nem esett jól, de sebaj, futás be dolgozni. Útközben már elátkoztam mindent és mkit, csak hogy jobb legyen nekem. Reggeli önsajnálat kávé helyett!
Beérek, irány dolgozni.
Gazdasági zárásra mehetek. Főnökasszony elmondja, hogy mit kellene tenni. Bólogatok hevesen, közben figyelek, igyekszem mindenre emlékezni.... később kiderül nem vagyok százas a témában.
Tök jó kaja volt, de kevés. Mi van velem, hogy ilyen ehetnének van? Terhes nem vagyok, tehát lehet, hogy kezdek kigyógyulni a pánikból? Jó lenne.
Gyereket összeszedem, ahol meglepi vár: gyönyörű farmot épített a lány legóból. Volt torony-kémény is, meg állatok is. Kerítés is volt.
Hazaérünk, erre itt van exem. Bőszen bújják a gépet. Kezükben már sör. Kőcöt ellátom keksszel és mézzel, mert ez volt a kivánsága. Eszik addig csináltam magamnak is szendvicset. Mindent kint hagytam, hátha kőc meglát vmit és kér.
Eszek, közben netezem. Kis idő múlva ex megkérdezni, hgoy nincs-e még piritós, mert ő éhes. Tökfej, mint házigazda rávágja: nincs!
Akkor vmi más kaja.
Nincs!
Pedig a kolbászhoz milyen jó lenne!
Gyerekkel játszunk kint a takarón, mikor kiviszik a szemetesbe az üres sörösdobozokat. Tökfej visszanéz, aztán azt hallom csámcsogva esznek. Úgy néz ki megtalálták a sajtot. Gyereket elviszem fürdetni. Mesét olvasok neki. Aztán villanyleolt, kijövök.
Neten bolyongok, mikor oldalról hallom, hogy matyi gumimatracán fetrengenek. Hiába, aki egyszer belekostolt a jóba. ;)
Végül ex elhúzott, de ez tanulságos lecke volt számomra matyi vendégszeretetéből.

Reggel alig bírtam kikászálódni a fekhelyemről. Vmi öltözésszerűt is sikerült produkálnom. Gyereket keltem, nem akar, akkor kezdem öltöztetni, nyüszít. No mindegy, sikerül őt is felöltöztetni, gyors reggeli gyártás, gyerök kezébe a szokásos reggeli keksz, de kitalálja, hogy kér kakaót. Áááááá, mondom neki, hogy nagyanyjánál lesz.

Előzménye:
Előtte való nap bölcsiben négyszer volt híg, büzös széklete - gondozónők szerint. Nem vonom kétségbe, de mindjárt rókát kiáltanak és nem gondolják végig, hogy aznap volt 100%-os gyümölcslé és torta, mert az egyik kőc szülinapját megülték. Persze, hgoy a gyerek fosik. Be is írták a füzetbe, hogy vigyem el orvoshoz. Kérdésem, melyikhez, mert épp kettő között vagyunk. Mivel más baja nem volt, és étvágya volt, annyit mondtam, hogy rendben, de inkább otthon tartom megfigyelés alatt. Anyám és aptyúk is rábólintott, mikor közöltem a tervemet.

Elindulunk, telefon főnöknek, már bent van. 7-es buszon gyerök egyfelől teljesen ledöbbentett, hogy milyen kis aranyköpesi vannak, ld: http://zanz.blog.hu/2008/01/17/makka_es_a_vilag
A hegynél, pl. beszólt, hogy ez mi? Mondom neki, hogy hegy.
De magas.
Vannak ösvények, azokon fel lehet menni, egészen a tetejéig.
De én roppant kicsi vagyok, nem tudok felmenni.
Az ösvény kicsi út.
A busz feltud menni?
Nem, a busz nem tud felmenni, az neki nagyon keskeny út.
De én fel tudok menni rajta, ugye?
Igen.

Nagyanyjánál lerakom, rohanok a lakcímkártyákért. Meglepően hamar meg is kapom.
Futás dolgozni, és mint mindig sikerült ismét elkésnem.
Kaptam újabb feladatot, most már két bankom lesz, jövő héten megyek tárgyalásra. (figyelsz főnök?)
Ev. hamar elhúzott, mert a szemhéja külön életet kezdett el élni, állandóan alvási poziciót akart felvenni.... meg suliba akart menni.
Ő el, néha felvettem egy-két telefont, hárítottam vmi telefon-spam-et, aztán csendesen elhúztam.
Bent az ebédlőben ült a cégvezető, meg a másik vezetője, mire a fő-főnök, mikor rámnézett, annyit mondott: köszönöm.
Úgy meglepődtem, hogy annyit bírtam kinyögni: Mit?
Tudod te azt!
Ja, rendben. Próbáltam vigyorogni, de szerintem görcsös igyekezetemben vmi másik arckifejezés került az arcomra.
Elmentem nem titkolt szándékkal kontaktlencse ápoló folyadékot zsákmányolni, aztán át a buszmegállóba, hátha megint találkozom vele... Ő vele!
Egyhéten csak egy jár! ;)
Busz gyütt, kőcért mentem. Még ott bénáztunk egy sort anyámnál, aztán haza.
Itthon sehol senki, pedig tökfej délelőttös volt. Oké, mosás bedobni, gyereket lefoglalni kajával. Aztán elment aludni kőc, nekem meg fura érzésem volt. A gép ilyen gyorsan végzett volna?
Á, dehogy! Csak kiakadt vmiért. Sikerült össze-vissza beállítanom, mire előkerült a leírása, gyors öblítést ráküldtem, aztán irány teregetni, közben lány lelkesen assziszált hozzá. Mindezt majdnem fél 10-kor. Király.
Gyorsan én is elmentem fürdeni. Lefekszem. Hallok mindenféle hangokat kintről. Jeges víz elindult a hátamon, de csak a szomszéd jött haza.
Egyszer felültem erre látom, hgoy ég a wc-ben a villany.
Kb. 5 percig ott ültem, hátha tökfej jött haza és csak berongyolt oda. A végén kimentem, leoltottam a villanyt, aztán semmi kiabálás, akkor én rendeltetésszerűen használtam, mert ugye a nagyijedtség.
Végül hazajött tökfej, de a kocsma és cigiszag egy héttel előbb itt volt.

Reggel a 7-es buszon, lány ül az ülemben, mikor a Móriczon megszólal egy kb. 100 éves házra.
- Anya, felépítették már ezt a házat?
- Már régen.
Pár házzal odébb építési állványok.
- Anya azt ki rajzolta oda? :DDDD

Fura éjszaka után, fura reggel, ahol lányom közölte alig fél 7 magasságában, hogy ő visszamegy a szobájába az ő ágyába aludni. Asszem kérek egy új gyereket, ez végérvényesen elromlott!
Mivel alig 6 percet siet a telefonom órája, ezért mindenhova szép kényelmesen indulunk el, hogy a végére mindig rohanás legyen.
Csaj gondozónője szerint kőc mostanában sűrűn durcáskodik. Hmmmm, elgondolkodtató!
Elmentem Árkádba, ahol pikk-pakkra megkaptam a cuccost + vmi ajándékot, és mikor visszáruzni akartam az egyik dolgot, nem lehetett, csak szettben. KÉrdem én, hogy lehet egy karácsonyi csomagot két részletben kiküldeni? Így most vagy kifizettettem az illetővel, vagy visszaszerzi az egész szettet a megajándékozottól. Bájos lesz.
Vissza munkába, útközben beugrottam vásárolni vmi kaját, mikor beállok a sorba, ahol főnök épp fizet. Telefon elő, tárcsáz, főnököt figyeli, aki totál bambán matatja ki a telefonját, majd lenyomja.
Sor közben halad, mikor épp fizetésre kerülök, akkor csöng a telefonom. NÉzem, főnök az! Azért se veszem fel! Nem várt meg!
Munka ezerrel, de még gyorsítottunk egyet. És a nap végére sikerült sok mindent megoldani, pl. fiókot nagyjából kiüríteni.
Futás kőcért, 5 körül ott is vagyok, Rákóczi úti lottozó előtt sietek el, mikor túloldalon látok két emberalakot, egyiknek ismerős a mozgása-sziluettje.
Kiérek a fényből, ők is kicsit fényre érnek, hurrá! Ő az! Bambulom tovább, ő is néz (vagy csak mögém nézett). Elérek a sarokig, itt nekem balra kell fordulnom, ők még mindig nem értek oda. Esküszöm megálltam egy kicsit... 1 másodpercre, de mivel nem volt hajlandó gyorsítani, hát indultam tovább.
Érdekes látványt nyújtott! Kabát nyitva, kissé hátradobva, és így tette csipőre a kezét. Ezzel szépen látatta a hasát és más nemes szerveit. Mit akart ezzel jelezni? Asszem egyszerűbb lesz nekem letenni az angol középfokot, mint őt egyszer megérteni.
És ezek után ne érezzem magamat becsapva, mikor végre sikerül eljutnom a zugló önkormányzathoz, hogy végre átvegyem a lakcím kártyákat, erre bezártak! Anyjuk bús valagát!
Itthon egy magába fordult tökfejet találok, aki ahogy megjövünk helyből fülest feltette és nézte a hülye filmjeit. Mindössze ezzel az volt a probléma, hogy 16 éven felülieknek szóló filmek ezek lightos verzióban, de akkor se nézze a gyerekem. Mikor rászóltam a kőcre, akkor ő is kicsinyített a méreten. De akkor is!
Gyereket sikerült is egész gyorsan leraknom, mire tökfej nagy büszkén mutatja, hgoy mit művelt délután.... kifejtette a mangómagot a kemény héjából és most kirakta egy nedves rongydarabra. Bezony! Hős volt!
Most meg hülye gyerek lett, a szánalmasabb fajtából. Itt vigyorog, hogy kiszúrta a béna filmjében, hogy a csaj avon katalógust olvasgat-lapozgat és mutatja nekem. Wow! Ez remek, tényleg mintha esti óvi lenne!

Egész jól indult a nap, talán csak az, hogy kőcöt majdnem fejbenyomta egy birka pasi a 7-esen, mert bénán vette le a táskáját. És még ő volt megsértődve.
20 perces séta a buszmegállótól a bölcsiig, ami negatív rekord lett - ezt a hétfő számlájára írom.
Irány a munkahely, ahol csak másoltam és másoltam és még mindig csak másoltam. Még szerencse, hogy nem kézzel kellett. ;)
Irány pótanya lakása, ahonnan elhordtuk a céges papírokat... meg Szécsi Pál cd-ket. Csak egy szám miatt néztem meg a hátulját a toknak, és mivel rajta volt, hát vittük.
Bent épp csendespihenő a zártosztályon c. rész volt, mert még nem támadott be senki, aztán jött a jó!
Munkaszerződés kreálás + aptyúk is megjelent a kőccel, de szerencsére őket elhajtottam vásárolni.
Munka után beszélgettünk aptyúkkal, aki vázolta, hogy a válás ügyében beszélt egy ügyvéd ismerőssel, és egy-két héten belül mehetnénk is aláírni a megszövegezett megegyezést. Utána beadja a bíróságra, és nekünk csak kétszer kell megjelenni, hogy nincs-e változás.
Gyerek mikor kezdje el emlegetni tökfejt? Mikor ott az apja. Király!
Hazaértünk, kellemes húsillat volt a konyhában, tökfejnek tegnap éjfélkor adtam ki az utasításokat, és mindre emlékezett.
Csináltam még burkolt krumplit, aztán azt is be a sütőbe.
Kőc türelmetlenül éhes lett, hát kért túrókrémet, aztán sóskiflit. Közben elkészült a hús is, a krumplik is.
Oké, kicsit csaltam, mert tökfejnek adtam a kissé nyersebb húscafatokat. :D
Kőcöt kérdeztem, nem kér-e husit, vagy krumplit, mire kiabálni kezdett, hgoy neki olyan nem kell. Oké, akkor tekintds elfogyottnak!
Kiviszem a tányért, mire közli, hogy kér húst! Ááááááááá!
Nincs! Erre éktelen üvöltésbe kezdett és bevonult a szobájába.
Aztán még játszottunk, meg kaptam Őróla vigyorogni való képet.
Mikor megkérdeztem tökfejtől, hogy fizetett-e a Decatlonban, válasza szerint adott vmi pénzt, felvilágosítottam, mondtam, hogy most felém minuszban van, mire: Sorolhatnám, hogyén mit fizetek! Csak a fütés 23.000 Ft! Azt használod!
Közöltem, hogy fizetem a kaját, a kocsijába a benzint.
Utána csak azt hallottam, hogy vadabbul csapkodja a billentyűzetet. :D
Minek vesz az ember olyan lakást, aminek a törlesztő részlete havi 100.000 Ft két bank felé? És távhős a lakás? Ahol a közösktg. pár Ft híjján 10.000 Ft?
Férfiban logikát nem keresek!

Délután gyönyörű naplementében volt részünk, a házak ablakairól narancssárga-arany fény tükrözödött vissza.
Kőc kiszúrta, és rohanva jött hozzám: Anya gyere, nap-szivárvány!

Olyan szépen indult a reggelt!

Erre ez a tök elb..a, mert az ő gépe billentyűzetéhez nem lehet nyúlni. Kiröhögtem! Dühében helyből kikapcsolta a monitorját, aztán kiment a konyhába és visszakapcsolta. Hehe, agyhalott!
Közben azon gondolkodtam, hogy ilyen agyamenttel inkább további kényszer együttélést hanyagolnám, mert ez a kamerázzuk be a lakást, igaz a franc se tud betörni ide, de legyen alapon, mert vki leszek a bandában, ha a céges cuccot elosztogatom a haveroknak - viselkedés kezd kissé idegesíteni.
Főleg, hogy ki is adja a kamera serverének a címét, így exem lazán megnézte, hogy mi a helyzet nálunk! Akkor más is tudhatja, tehát Ez qrvára nem ér!

Ahhoz képest, hogy azt ígértem anyámnak és titkon magamban reméltem, hogy 9 felé megyek gyerekért, sikerült negyed 12-kor elindulnom. Aztán egy óra hosszat mindenféléről beszélgetni és irány vissza Matyiért, hogy hétvégi bevásárlást megejtsük.
Tankolásnál meg voltam ám keményen lőve, mert kezdő tankolóként halvány lila dunsztom nem volt, hogy mi az a Carrera 95. Gyors kérdésintézés egy benzinkutashoz és már mehetett is a tankolás. Aztán irány haza, Matyit fel is vettük, és tovább Budaörsre.
Ikeában sikerült gyorsan meg is etetnem a bandát, eltekintve egy kisebb toporzékolós-kiabálós-hisztizős intermezzótól egész gyorsan végeztünk.
Másik - felnőttnek álcázott - 5 éves, csak ment a vakvilágba bele, de időnként kénytelen volt nagyon várakozni, mert lányom bevágta a durcit, és sehova sem akart menni.
Decatlonban lányom ismét előadta a "vigyázz, kocsi" nagysikerü számát, amivel általában csak engem szórakoztatott, de többen ugrottak egy nagyot, ha a lány kissé belefeledkezve monológjába a lábukra hajtott.
Tesconál nem volt bevásárló kocsi, így maradt a kosár + a kőc cipelése. Utóbbi király volt, főleg, mikor rámjött a szokásos "menten meghalok, úgy fáj a hasam" című rész. Aztán jobban lettem, de persze a fele cuccot elfelejtettük megvenni.
Másik legalább vitte a kőc kabátját, és a kosarat.
Mire hazaértünk, már sehova nem volt kedvem menni, pedig nagyon szerettem volna kiruccani egy kicsit a Belvárosba. Csak lássam Őt! De győzött a fáradtság.
Így itthon melegszendvicseltünk, aztán mesenézés, közben szereltem a gyereknek a fa fellépőjét. (Banyek, de nehéz! OK. hogy 100 kg-ig bírja, de muszáj ilyen súlyosnak lennie?)
És igen! Egyedül sikerült összeraknom!
Aztán sikerült magzatomat beterelni a kádba, utána gyors mese és enyém volt az agymosás lehetősége. ;)
Mindjárt letámadtam skype-on a színházbeli ismerőst, akivel közösen megmondtuk egymásnak a tutit a szívügyeink rendezésével kapcsolatban.

Péntek, ráadásul reggel. Főnök ébresztése egy alig életképes telefonnal. Kőc leadás a bölcsibe... egész gyorsan sikerült beterelni a csoportjába. Futás dolgozni. Főnök még sehol... sebaj. Kollegina fél tíz magasságban ugyan rákérdez, de még nem gyanakszom. elvégre sms-t küldött, akkor meg fent van! Munkáltatóm elő is kerül 11-re! Gyors letolás, majd a kommentje: visszaaludt! Piff neki! Hétfőtől új programmal bővül a feladataim sora - ébresztéssel zaklatni a főnököt. :D Munkálkodom tovább, főnök próbál belerázódni a munkába, de mellette a napi karakteradagját kezdi ledumálni, így szinte alig lehet hallani a webrádiós hireket. Antiszociális beszédkényszeres némber, de attól még imádnom!:D
Gy megjelent, talpig feketében, egész szexi volt! Igaz tömeg volt az irodának álcázott cellánkban, így csak a vigyorgó fejét láttam, aztán eltűnik.
Zsenge tököt is sikerült egy kicsit megszívatni, véletlen volt! Minek cigizik? Sikeresen kizártam, aztán dadogva mentegetőztem egy sort, végül bejutottunk.
Főnök egyedüllétre vágyott, ezért kizarándokolt a bótba (falusi áruház - 3 betű), hogy neki kell határidő napló, mert olyan snassz, hogy egy élő filofaxhoz van kötve. Aztán beállított egy állatkölykös asztali könyöklővel. (ezzel mit akar elérni? ;) )
5 felé sikerült is lelépni, futás haza, Matyi még sehol. Kezdem megszokni, hogy ha színházba megyek, ő nincs otthon, így nem látja, hogy mit tudok majomkodni, amíg elkészülök.
Elég gyorsan sikerült el is indulnom. És a 47-49-es villamospótlóról ismét sikerült lemaradnom. Elhatalmasodó paranoiám szerint, ha nincs villamospótlós bevonulás, akkor előadás után sincs semmi.
30-ra ott vagyok, irány egy kicsit nézelődni, hátha találok egy ismerős rendszámú kocsit! és lőn! Miután bejártam a környéket, pont a téren találtam meg a kocsit.
Ismerősöt is összeszedtem, irány a színház!
Beültünk a helyünkre, kb. 3 perc múlva már hallom is, hogy Ő begyün a színpadra. Szokásos kulcszörgetés, de mivel tovább beszélgettünk, azaz én beszéltem, ismerős meg csak kedvesen bologatott.
A figyelemfelhívás függöny át - produkció odáig fajult, hogy állt a kellék asztal mögött és szöveget mondott hihetetlenül artikulálva, gyönyörű hangon.
Előadás alatt alig nézett ki, szerintem. Tapsnál már igen.
Felvonás végén ismerős megjegyezte, hogy a "szemét" azért ki-kinézett. Ha ezt hallotta, akkor értem, hogy a második résznél miért volt sértődött. ;)
Tapsnál semmi! Sebaj!
Gyorsan megszereztük a kabátokat, és irány ki! Jön is ki, észrevett, és mivel a hátam mögött volt a kocsija, inkább került egyet, sem mint mellettem kelljen eljönnie.
(minek veszkődik az ember lánya egy pasi után?)
Gyorsan elindultunk megnézni, hogy a kisutcából hogy jön ki.
Ott gondolkodtam, hogy mi lesz, ha még nem sikerült lámpához közel érnie, és csak a második vagy harmadik lámpával bír csak kijönni. Addig ott ácsorogni gáz!
Második volt a lámpánál! Így szépen átsétáltunk a zebrán és persze kedélyesen csevegtünk az autójáról.
Persze elkövettem megint a szokásos hibát, hogy ilyenkor nem merek figyelni rá, mert annyira zavarban vagyok, hogy jajj! Pedig hát ő is csak emberből van!
Így csak azt láttam, hogy kisutcából kijön, index és forgolódva sávot vált (egyébként nem szokott), és úgy hajt el.
Telefon elő és hívom Matyit, hogy hol is lesz a kocsmázás. Ismerőst elhagyom a tér túloldalán, aztán irány a kocsma. Természetesen olyan helyen van, ahova még józsefvárosi koromban is 2x meggondoltam, hogy arra járjak-e kutyát sétáltatni vagy sem. Gyorsan odaértem, srácokat is megtaláltam, javában bicepszre gyúrtak már az sörösüvegekkel. Én inkább maradtam a hubertusnál, hátha vmelyik gyógynövény párlat jó háborgó bélrendszeremre. Harmadik után valóban jobb lett.:D
Ekkor már olyan kérdések is felmerültek Matyi és köztem, hogy járunk-e vagy sem. Kérdésemre nem kaptam választ. Jó tudni!
1 felé sikerült elindulni haza, de mivel éhes voltam, és az éjszakaira meg várni kell, irány a egy régi gyrosos ismerőshöz, hátha ismét kapunk extra húsadagot.
Természetesen teltház volt, így elmaradt az extra, de azért az íz... kárpótolt mindenért.
És még az éjszakai is megérkezett, majd a másik éjszakait is sikerült pont elcsípnünk, így 3/4 2-re haza is értünk.